A jegyzőkönyv tanúsága szerint tizennégy év alatt összességében mintegy tizenhat percnyit beszélt, beleértve ebbe a képviselői eskü felmondását, valamint az „Igen, támogatom”, illetve az „Ellenzem” megszólalásokat is. Irinel úr bár a törvényhozásban nem jeleskedett, azért mégis gondoskodott arról, hogy neve ismert legyen: ő volt az, aki még a nyáron Bukarestben botrányt okozott, mivel maszk nélkül tért be egy másik képviselőtársával egy gyorsétterembe, majd amikor az elárusító figyelmeztette őket, kötekedni kezdett – nemcsak az eladóval, hanem a helyszínre kiérkező rendőrökkel is. Bár akkor Marcel Ciolacu pártelnök arról beszélt, ilyen magatartás után nem érdemel képviselői mandátumot – Stativă most újra elindul a választáson egy jó kis parlamenti helyért. És hát az előzmények ismeretében igaza van. Elvégre eddigi pályafutása alapján talán a parlamenti padsorokban ülve okozza a legkevesebb kárt. (Főtér)

LASSAN ŐRÖLNEK AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS MALMAI. Mintegy 15,5 millió euró kártérítés kifizetésére ítélte Romániát az Európai Emberi Jogi Bíróság összesen 103 ingatlan-visszaszolgáltatási perben a tulajdonhoz való jog megsértése miatt, és mindössze három hónap haladékot adott a megkárosítottak kárpótlására. A szeptember végén hozott ítéletek abból a szempontból is precedensértékűek, hogy nem bízták az államra az ingatlanok értékbecslését, hanem az aktuális piaci áron kell kifizetni a kárvallottakat. A megítélt hatalmas összegű kártérítésből több mint félmillió euró Bihar megyei, illetve nagyváradi kötődésű tulajdonosoknak jár, a legnagyobb összeget – 275 ezer eurót – egy olyan idős nő kapta, aki négy egykori lakásának visszaszolgáltatása miatt fordult a strasbourgi székhelyű emberi jogi bírósághoz. Ez az asszony tartja egyébként az egyik negatív rekordot is az elbírálások történetében: 1996 óta harcol azért, hogy visszakapja jogos tulajdonát. Amikor elkezdte a pereskedést a román állammal, 51 esztendős volt, ma pedig már 75 éves. Előbb az igazságszolgáltatás valamennyi lépcsőfokát végigjárta Romániában és megtapasztalta a bürokrácia minden velejáróját, de mégsem járt sikerrel. 2004-ben fordult az Európai Emberi Jogi Bírósághoz az ügy kedvező rendezése érdekében, amire mostanáig további 16 évet kellett várnia. (Maszol)