Monica Anisie A romániai oktatás digitalizálása 2021–2027 címmel dobta be a maszlagot. Kampányban van, szenátori tisztségre pályázik, muszáj valamivel domborítania. Csakhogy kiderült, hogy a nagy csinnadrattával szervezett bemutató nem több üres szócséplésnél, a mandátuma prioritásaként felvezetett program még az előkészítés szakaszában sincs, tulajdonképpen egy majdani stratégia kidolgozásának megkezdését hirdették meg most. Mindez azért igazán fájdalmas, mert a romániai tanárok, diákok nyolc hónapja kínlódnak távoktatással, ám a tanügyért felelősöknek ez idő alatt még annyira sem tellett, hogy bár a jelenlegi helyzetet felmérjék. 

Nem csoda, hogy Monica Anisie a jövőbe kapaszkodik, hisz eddigi miniszteri teljesítménye nagyon  silány. A tavalyi második félévet erőltetett módon lezárták, de mindenki számára egyértelmű volt, hogy a tanítást, tanulást az intézmények legtöbbjében mímelték csupán. A végzősök is túlestek a vizsgákon, lemaradt egy része a tananyagnak, de mit számít már, hisz úgyis annyi fölösleges dolgot memorizáltatnak velük. Aztán elröppent a nyár és megkezdődött az új tanév, majdnem ugyanolyan kaotikusan, ahogy lezárult az előző. Forgatókönyveket vezettek be, és bár mindenki sejtette, nem lesz hosszú idejű a „zöld világ”, a minisztérium üres ígéretekkel pótolta az eszköz- és internethiányt. Megyénkbe például másfél hónap múltán sem érkezett meg egyetlen májusban megígért, igényelt táblagép vagy laptop. Minden iskola, önkormányzat saját erejéből próbált boldogulni, akad, amelyik több, mások kevesebb sikerrel. Diákok százezreinek kellene úgy csatlakozniuk a távoktatáshoz, hogy legjobb esetben egy okosabbacska telefonnal kínlódnak, és sokaknál nemhogy internet, még villanyáram sincs. A tanároknak pedig minden fantáziájukra, tehetségükre szükségük van, hogy gép elé vonzzák legalább azokat, kiknek van lehetőségük az otthoni kapcsolatra. A minisztérium azonban eszközök biztosítása helyett bérmegvonással és igazolatlan órákkal fenyegetőzik, és időnként ötletel kicsit arról, hogy majd kiiktatják a féléves dolgozatírást, ha tovább vörösödik az ország.

Ha a szaktárca, a miniszter valóban komolyan gondolta volna hétfőn meghirdetett új stratégiáját, akkor bemutatott volna bár egy vázlatos képet az elmúlt nyolc hónap tapasztalatairól, számba vette volna, hol, hány diáknak nincs eszköze, megfelelő internetkapcsolata, miben kell változtatni a tananyagon, hogy működjék a távoktatás. Mindezt összeállítani azonban némi munkával járna, és ahhoz nem szoktak hozzá a jól fizetett minisztériumi alkalmazottak. Marad hát a porhintés és az üres álmok szövögetése.