Kis közösségünkben, kellő alázattal és szerénységgel fogalmazva próbálkozunk az életet, a közösségi aktivitást fellendíteni. A világjárvány persze a közösségépítés ellen harcol, de a lehetőségeinkhez mérten próbálkozunk, a tenni akarás vágya megvan bennünk.

Két héttel ezelőtt sikerült felvennem a kapcsolatot a helyi László Lukács Általános Iskolával, hisz kötelességemnek éreztem, hogy az egyházközség, illetve az oktatási intézmény között kapcsolat legyen. Az akkor tett látogatás folyamán, látva az ott tanuló gyermekek örömét, lelkesedését és érdeklődését, jött az együttműködés ötlete. S máris kínálkozott a lehetőség, hogy a következő héten, október 23-a alkalmából szervezzünk valamit, ami által színt viszünk a szürke hétköznapokba.

Ami a felkészülést illeti, elég rövid idő állt a rendelkezésünkre, de igyekeztünk a lehető legjobbat kihozni magunkból. Énektanulás, versek begyakorlása volt a feladat, míg végül összeállt minden: egy rövid kis műsor az Illyefalvi Református Egyházközség, valamint a helyi László Lukács Általános Iskola szervezésében. Közös munkánkat pedig Fodor Imre községi polgármester is felkarolta. Hőseinkre emlékezni mindig felemelő érzés, és ebben nevelni fiataljainkat kötelességünk. Egy alkalom, amely erősíti identitástudatunkat, közösségünket. A szervezésért, közreműködésért ezúton is köszönet Jánó Enikő iskola-igazgatónak, Fodor Imre polgármesternek és persze lelkes gyermekeinknek.

Visszatekintve pedig öröm van mindnyájunk szívében. Bátran mondhatom, hogy valóban sikerült színt vinnünk a szürke hétköznapokba. Kis műsorunk megerősített abban, hogy a jövőben is érdemes hasonlóképpen együttműködnie eme két intézménynek. Erre bátorítunk mindenkit, foglalkozzunk fiataljainkkal, hisz bennük van a jövő.

Lajos József