Leginkább az egybe- és különírással, valamint a kis és nagy kezdőbetűs írásmóddal van baj mind a napisajtóban, mind más nyomtatott kiadványokban. A helyes formákat az egyházi kifejezések helyesírására Budapesten kiadott Útmutató alapján közlöm.

A mindenszentek és halottak napja írásmódját a szabályzat 145. pontja mondja ki: Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepeket, a nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat (bár olykor nem kicsi az érzelmi töltésük): mindenszentek, karácsony, húsvét stb. A szabályzat szótári része utal rá, hogy a halottak napja írásmódja is ide tartozik. Mondatkezdéskor, természetesen, nagy az M, illetve a H: Mindenszentekkor találkoztam vele. Halottak napjára hazajött.

Az említett Útmutató szerint az Úr imájának nevét így kell írni: Miatyánk; a Mi Atyánk az imádság kezdő szavai. Hasonlóképpen: Hiszekegy – az ima neve; Hiszek egy Istenben – az imádság kezdő szavai. Más példák: isten = vallástörténeti fogalom, Isten = tulajdonnév; oltáriszentség = a hét szentség egyike, de Oltáriszentség = Jézus személyi misztériuma. Köznyelvi használatban kisbetűvel írjuk a katolikus egyház, református egyház stb. kifejezést, a nagybetűs Katolikus Egyház, Református Egyház stb. intézménynevet jelöl. A szentatya ókori egyházatyát jelent, de a Szentatya a mindenkori pápa. A kálvária köznév, egyik jelentése „szenvedéssel járó hányattatás”, de a Kálvária bibliai helynév. A zsinat „papi gyűlés”-t jelent, a II. Vatikáni Zsinat viszont intézménynév.

Egybeírjuk például ezeket a kifejezéseket: aprószentek (ünnep neve), búcsújárás, egyházközség, istenkereső, kálváriajárás, lelkipásztor, mennyország, nagycsütörtök, szentbeszéd, úrvacsora. Külön: hegyi beszéd, kánai menyegző, lelki élet, Szent Jobb, Szent Korona, de: Szentföld és Szentlélek.

Szeretnénk remélni, hogy az iskolák magyartanárai, de a sajtó munkatársai, sőt, a reklámszövegeket író személyek is pontosabb helyesírással fogják a jövőben írni az egyházi kifejezéseket.

Komoróczy György