Az önkormányzati választások egyik nagy meglepetése Háromszéken Csernátonban történt, ahol közel harmincegy éves RMDSZ-es egyeduralom után a felsőcsernátoni Rákosi Árpád független jelölt nyerte a polgármesteri tisztségért folyó versenyt. A tizenhárom tagú önkormányzatban nyolc helyet az RMDSZ, ötöt pedig az EMSZ jelöltjei szereztek meg. Az új polgármester és a helyi tanács hivatalos beiktatására a kormánymegbízott és két helyettese jelenlétében október 21-én került sor. Mivel az RMDSZ többséget alkot a helyi önkormányzatban, ők jelölnek hamarosan alpolgármestert az eddigi megbízott községvezetőként tevékenykedő, több mandátumon át alpolgármesteri tisztséget betöltő Fábián Sándor személyében. Az ő több mint két évtizedes tapasztalatára szüksége lesz az új polgármesternek, aki közigazgatási tapasztalattal nem rendelkezik, ez idáig még önkormányzati képviselő sem volt.
Első munkanapján arra kértük Rákosi Árpádot, mutatkozzon be olvasóinknak.
– 1967. március 29-én születtem Csernátonban egy négygyermekes keresztény családban a legkisebbként. Erre büszke vagyok, hiszen, Orbán Viktor miniszterelnököt idézve: „Isten őrizzen attól a politikustól, aki nem féli az Istent!” Szülőfalumban végeztem elemi tanulmányaimat, majd szakmát tanultam, Kézdivásárhelyen dolgoztam a Munkás Kisipari Szövetkezetnél 1991-ig szabómesterként. Miután a családom visszakapta a földjussát, otthagytam a munkahelyemet és nekifogtam gazdálkodni. Abban az esztendőben lehetőségem adódott részt venni egy svájci mezőgazdasági tanfolyamon. Azóta is gazdálkodom mintegy huszonöt hektáron, kisebb-nagyobb sikerrel. Vállalkozó szellemű embernek tartom magam, mindig mertem előrelépni, kipróbálni új dolgokat. Az első külföldi traktor a faluban az enyém volt 1998-ban, amelyet magánszemélyként Magyarországról hoztam, addig csak cégeknek volt külföldi traktoruk. Keresetemet mindig próbáltam valami újba befektetni. 1997-ben nősültem meg, feleségem sepsiszentgyörgyi. Ott is laktunk nyolc évig, majd 2005-ben végleg hazaköltöztünk szülőfalumba, miután 2001-ben nekifogtunk saját házunk építésének. Amíg Sepsiszentgyörgyön laktunk, addig is rendszeresen hazajártam és gazdálkodtam. Sajnos, gyermekünk nem született.
– Milyen meggondolásból indult függetlenként a helyhatósági választásokon?
– A gondolat, a döntés, hogy jelöltessem magam, nem az utolsó hónapokban, hanem sokkal hamarabb, közel három esztendővel ezelőtt született meg bennem, miután Bölöni Dávidnak le kellett mondania tisztségéről. Barátok, falusfelek biztatására, bátorítására döntöttem az indulás mellett. Úgy éreztem és érzem most is, hogy teljes békesség van bennem: nem hatalomvágy, nem a meggazdagodás, nem a polgármesteri bársonyszékkel járó előnyök miatt akartam polgármester lenni, hanem a tenni akarás vezényelt. Tudatában vagyok annak, hogy nincs felkészültségem a közigazgatásban, sem tapasztalatom ezen a téren, de senki nem születik polgármesternek, hiszem azt, hogy lehet és kell tanulni. Én büszke vagyok arra, hogy egy istenfélő, keresztény családban születtem.
– Kérem, szóljon pár szót a választási eredményekről.
– 53,86 százalékot, azaz 788 érvényes szavazatot kaptam, ellenjelöltem pedig 658 voksot összesített. Tudatában vagyok annak, hogy az RMDSZ többségben van a helyi önkormányzatban, de véleményem szerint vége a választási kampánynak, mindenkinek el kell fogadnia a választás eredményét, és pártszínektől függetlenül a község érdekeit kell szem előtt tartania. Én nem fogok ellenséges viszonyban lenni senkivel. Néhai Ayrton Senna Forma–1-es világbajnokot idézve: én azért jöttem, hogy győzzek, nem azért, hogy második vagy harmadik legyek. Az EMSZ helyi képviselői felkértek, hogy induljak a választásokon az ő jelöltjükként, de visszautasítottam, mert nem szeretném, ha egy vagy két év múlva bárki azt mondaná nekem, hogy mi juttattunk oda és az ő emberük vagyok. Én függetlenként vállaltam a megmérettetést.
– Mivel magyarázza a győzelmét?
– Istenfélő ember vagyok, a választópolgárokon kívül Istennek tulajdonítom a győzelmemet. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy első perctől kezdve mennyien álltak mellettem, biztattak, bátorítottak és végül gratuláltak. Meg szeretném köszönni azoknak, akik elmentek szavazni. Aki elment, az mind jól döntött. Akik otthon maradtak, azok helyett mások döntöttek. Egy fejezet lezárult a község életében, és elkezdődik egy új. Lesznek dolgok, amik jobban, és lesznek, amik rosszabbul mennek majd. Van olyan munka, ami elkezdődött és folytatni kell, van, amit nekünk kell elkezdenünk, és majd más fejezi be, ez az élet rendje. A tétlenkedőkkel, a visszahúzó erőkkel, az untatókkal, a feszültséget keltőkkel most nem szabad foglalkozni. Tényleg összefogásra van szükség, mert csak együtt vagyunk képesek arra, amire mindannyian vágyunk: egy szebb jövő építésére. Külön meg szeretném köszönni a fiataloknak, hogy nagyon mellettem álltak. Egy dologra szeretném felhívni mindkét tábor figyelmét. A kampánynak vége. A múltat, a sérelmeket – legyenek azok személyesek vagy közösségiek – el kell felejteni és meg kell bocsátani.
– Min szeretne változtatni a községháza munkájában?
– Úgy érzem, hogy a közalkalmazottak lakossággal szembeni magatartásával kapcsolatosan gondok vannak, azon kell majd változtatni, javítani. Aki nem tud beállni a sorba, az elmegy magától. Nem kerül pénzbe, ha egy közalkalmazott kedves a falusfelével szemben.
– Lesz-e személyes tanácsadója?
– Igen, Bartók Csaba nyugdíjas jegyző.
– Melyek a közelebbi tervei?
– Folytatnám az elkezdett beruházásokat. Ugyanakkor óriási gond a faluban a vezetékes víz minősége. Ennek mielőbbi megoldására fektetném a legnagyobb hangsúlyt.
