De Fortuna istenasszony szárnyai alá vette az együttest, hiszen a szövetség egy évvel meghosszabbította A-osztályos mandátumukat. Következhetett egy újabb erősítési kísérlet. Kellett is volna, hiszen Cuţina kitelepedett őshazájába, Görögországba, Kopacz Doina külföldre szerződött, Paul-Furtună visszavonult... A Ceangău Sándor—Policsek András edzőpáros csak a frissítésre, a Sportiskolából érkezőkre — Gáspár Erzsébet, Luminiţa Buţ, Tamás Tünde... — számíthatott, ez pedig kevésnek bizonyult, s az együttes a meghosszabbított mandátuma lejárta végén elköszönt az ország élvonalától. A kézilabdázók lecsúsztak, a birkózók — Gafitza, Sidó, Fejér, Vlădăreanu, Béres, Mátéfi... — pedig felkerültek az A-osztályba, és ott is maradtak jó ideig. Az atléták már jelzett ,,robbanása" az MSC kapujához érkezett. Az egykori mikós diák, Vasile Alexandru mint üstökös emelkedett a város atlétikai sportjának egére, s hogy ne csak egyedül csillogjon, átigazolták Florin Ionescut, Ovidiu Olteanut, Stela Olteanut, akik aztán kivitelezték azt a bizonyos robbanást. Az atlantai nyári olimpiát úgy izgulhattuk végig, hogy szurkoltunk a három szentgyörgyi atlétának — Florin Ionescunak, Ovidiu és Stela Olteanunak —, akárcsak az olimpiát követő athéni világbajnokságon, ahol Ionescu pontszerző helyen érkezett a célba. Közben Vasile Alexandru az utánpótláskorú atléták Európa-bajnokságáról hozott egy aranyosan csillogó bronzérmet. Nem vitás, ez az évtized az MSC Sánta Károly edzette atlétáinak az aranykorszaka.

Ezt az aranykorszakot igyekszik teljesebbé, eredményesebbé tenni immár elnöki tisztségében is Sánta Károly. Minden jel arra utalt, hogy ez sikerülni is fog neki. Két sikertelen próbálkozás után — mindkétszer a küszöbön botlott meg a csapat — újra az A-osztály kapuját döngethette a Farkas Csaba edzette együttes, Mátéfi Árpád birkózói már világbajnoki részvételhez jutottak, az atléták — Adrian Maghiar, Rigó Ferenc — az országos és Balkán-bajnokságokról menetrendszerűen hozták a bajnoki címeket, érmeket, a kettős leigazolással klubhoz került fiatalok — Cozmin Şuteau, Cristinel Irimie, Ştefan Pătru, Marcel Ionaşcu, Szabó Marianna — az év korosztályos világbajnokságának helyezettjei, a legutóbbi mezei futó Európa-bajnokság ezüstérmesei. S hogy teljesebb legyen egy újabb aranykorszak, életre hívtak egy új szakosztályt, a tornát. Oláh János tanítványai, Adrian Bucur, Vas Zsolt címeres mezzel, bajnoki címekkel, érmekkel gazdagítja a közben Municípiumi Sport Club névre váltott sportklubot. A sportcsarnok pedig nemzetközi versenyekkel kapcsolódik be a tornasport versenysorozatának világhálójába. A kézilabda-együttes erősen megközelítette a felsőház küszöbét, az osztályozó négyes döntőjéhez jutott, ott aztán megbotlott, a három mérkőzésből három vereséget könyvelt el.

2005 a nagyobb elvárások jegyében kezdődött. Felújították a sportszállót, a Ionescu és az Olteanu házaspár hagyta űrt hivatott feledtetni az előbb említett új hullám, melynek tagja lett még Viorica Ţigău, Petre Lăzărescu, George Halapciuc, Endrődi József, kettős leigazolással pedig Feisthammel Eduárd, Mihaela Loghin, Gabriel Luca.... Ionaşcu a fedett pályás országos bajnokságról négy aranyat hozott, s egy repülőjegyet a fedett pályás Európa-bajnokságra, ahol aztán a tizenegyedik helyen zárt. Maghiar pedig a fedett pályás Balkán-bajnokságról hozott egy aranyérmet (3000 m), a mezeiről pedig egy ezüstöt... Ţigău sem maradt adós, ő a szabadtéri országos bajnokságról jött haza bajnoki címmel (100 m gát). A birkózók a maguk rendjén öt bajnoki címet szereztek (Ionela Coandă, Mihaela Munteanu, Elena Rusu, Bianca és Roxana Ianculovici), és egy csapataranyat. Ilyen honi előzmények után az csak természetes, ha Coandă, Munteanu és a Ianculovici testvérek az Európa-bajnokságon is próbára tehették képességeiket, ráadásul sikerrel, hiszen Coandă és Munteanu egy-egy bronzéremmel tért haza. Na persze, külön figyelem kísérte a női kézilabdacsapatot, hiszen a leányok akkor is kéthetente vonzották a sportcsarnokba a sportbarátokat. Félidőben a 7. helyen zártak. A nem éppen örömöket sugárzó hetedik helyen is túlnőtt a szövetség hozta új szabályzat az A-osztályos csapatok játékosállományának megfiatalítása céljából. Fény derült ugyanis arra, hogy a szentgyörgyi női kézilabda nem tud kellő szinten eleget tenni az új szabályzat előírásainak, így aztán a tavaszi idény és a 2005—2006-os bajnokság végén a rangsor utolsó helyét foglalta el az MSC a szabályzat előírta büntetőpontokkal. Hej, pedig a Lechner Ferenccel érkezett brassói erősítés — Szabó Gabriella, Daniela Molfea, Alexandra Băeşu, Simona Balcan, Bianca Abramiuc, Cristina Clişu, Lidia Adiaconiţei — játéka alapján (!) igen ígéretesnek mutatkozott. És annyira ígéretesnek, hogy a megye, a város RMDSZ-es vezetősége szuperligás jövőt szánt a csapatnak. 2006. július 3-án össze is ültek — György Ervin prefektus, Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke, Albert Álmos polgármester, Marian Ştiopu megyei sportigazgató, Ruzsa István, Jancsó Gábor, a megyei szövetség tagjai, valamint Policsek András edző — egy tanácskozásra, melynek témája a Szuperligába jutás anyagi hátterének megteremtése, biztosítása. Furcsa mód a klub vezetőségéből nem volt jelen senki ezen a nagy eszmefuttatáson... Na, végül is meggyőzték Sánta Károly klubigazgatót, hogy vállalja a partnerséget... A csapat — hangsúlyozzuk, a csapat — teljesítette az eléje kitűzött célt, s a 2006—2007-es A-osztályos bajnokságot csoportelsőként zárta:

1. MSC 24 20 1 3 830—610 41

2. Piatra Neamţ 24 20 0 4 767—605 40

Ez pedig azt jelentette, hogy kemény csatában kiharcolta helyét a Szuperligában.

Közben a klub atlétái, birkózói szorgalmasan szállították a különböző színű érmek sokaságát. A klub vezetése pedig megfogalmazta a közeljövő nagy célját: három olimpiai versenyzőt adni a Pekingbe készülő román küldöttségnek. Egyelőre az atlétákra — Corina Dumbrăveanu, Marcel Ionaşcu, George Halapciuc — gondolt. Közben ,,a kertek alatt" egyre erőteljesebben törtek előre a birkózók, a tornászok. Világ- és Európa-bajnokságokon bizonyították — és érmekkel! —, hogy készek az olimpiai szereplésre. Na persze, ezt az olimpiai kvótaszerző versenyeken is kellett bizonyítani. Tehát igen keménynek, izgalmasnak ígérkezett a 2007—2008-as bajnoki év, a kézilabdázóknak a Szuperliga bérletét kellett volna megváltaniuk, az atlétáknak, birkózóknak, tornászoknak pedig olimpiai kvótát kellett szerezniük.

A női kézilabdacsapat szereplését egy garancialevél előzte meg (ezt Vajda Lajos, Albert Álmos és Sánta Károly írta alá), na meg egy rosszul sikerült felkészülés, egy csak tízszázalékosra becsült erősítés, sok-sok zűrzavar — mely ordítva bizonyította, hogy elhamarkodott lépés volt a Szuperliga erőltetése, amikor városunk (ezen belül az MSC) kézilabdája nem felkészült a magas színvonalú bajnokságra, a kellő gazdasági háttér hiányánál csak a szervezetlenség volt szembetűnőbb — után rajtolt a csapat. Pont nélkül vágott neki a maratoni küzdelemnek, pont nélkül zárt. A kiesés okozta sebre gyógyírként jött a klub három sportolójának — Adrian Bucur tornász, Estera Dobre és Ana-Maria Pavăl birkózók — pekingi szereplése, Pavăl 5. helyezése, na meg a tokiói világbajnokságon elért szintén 5. helye.

Üröm- és sok-sok örömkönnyel érkeztünk a klub fennállásának 35. évfordulójához. A sportjátékok mezején nem kísérte siker és szerencse a harmincöt évét, az egyéni sportágakban viszont nem kell szégyenkeznie. Az a klub, mely rövid harmincöt éve alatt adott hat — Florin Ionescu (1996, 2000), Ovidiu Olteanu (1996), Stela Olteanu (1996), Adrian Bucur (2008), Estera Dobre (2008), Ana Maria Pavăl (2008) — olimpiai versenyzőt, és általuk jelen volt három olimpián (Atlanta, Sydney, Peking), adott kétszer ennyi világ- és Európa-bajnokságon rajtolt sportolót (köztük ezüst- és bronzérmeseket), annak nem kell szégyenkeznie. A 35 év alatt elért eredményei alapján — tetszik vagy nem tetszik, esszük vagy nem esszük — Kovászna megye messze legerősebb sportegysége a Sepsiszentgyörgyi Municípiumi Club.