Demeter J. Ildikó
Még idén átadnak a forgalomnak 43 kilométernyi autópályát, köztük a Brassó-Comarnic sztráda első szakaszát – jelentette be Lucian Bode közlekedési miniszter. Nem tette hozzá, hogy utóbbi nem az évek óta bedugult Prahova-völgyben enyhít a közlekedési nyomorúságon, hanem két szomszédos települést kerül ki: Barcarozsnyót és Keresztényfalvát. Élénk a forgalom arrafelé is, szó se róla, és a helybelieknek biztosan áldás lesz, ha az átmenő járművektől megszabadulnak, de ezzel a 6,3 kilométeres megvalósítással azért nem kellene büszkélkedni. A kivitelezési szerződést ugyanis 2017-ben írták alá, magát az építkezést 2019 tavaszán kezdték, tehát inkább szociáldemokrata örökségnek nevezhető a beruházás, amelynek babérjait a liberális kormány siet learatni.
Mert kampány van, és ilyenkor mindent szabad. Amúgy elég soványka a teljesítmény, tehát fel kell pumpálni, ahogy csak lehet. A maga számlájára írta Bode a tavaly ősztől mostanáig átadott 46 kilométernyi autópályát is, és megint csak elhallgatta, hogy ezek is csip-csup darabkák, köztük az 5,3 kilométeres Bors–Bihar szakasszal, amivel elődje, Răzvan Cuc tette nevetségessé magát, mondván, hogy hamarabb elkészül, mint a magyarországi csatlakozás. Hát, fejlettebb országokban nem falvakat próbálnak összekötni az autópályákkal, nálunk azonban csupa eredeti koponya ül a vezérlőpultoknál. Legyünk hálásak ezért a kevésért is, mert a szállításügyi miniszter legalább megpróbálkozott valamiféle mérlegkészítéssel, amivel sem más tárcavezető, sem Ludovic Orban kormányfő nem fárasztotta magát. Florin Cîțu pénzügyminiszter ugyan elmondta, hogy sokkal jobban alakultak a beruházások a vártnál, ezt azonban már csak azért is nehéz elhinni, mert a koronavírus-járvány a romániainál jóval stabilabb lábon álló gazdaságokat is visszavetette.
A járványra egyébként sok mindent rá lehet fogni, de mindent azért nem. Az egy éve kormányzó párt elsősorban átláthatóságot és szakértelmet ígért, ám nem ezt adta. Az év nagy kihívása a koronavírus-járvány volt, e téren pedig kapkodást, ellentmondásokat, ködösítést, érthetetlen döntéseket és zavaros magyarázatokat szállított. A közigazgatás reformja volt a másik nagy cél, de ez nem történt meg (még a járvány által kikényszerített digitális ügyintézés is akadozik), az igazságszolgáltatási törvények helyreállítása (ezen még mindig dolgozik a minisztérium), a speciális nyugdíjak eltörlése (ám az erre irányuló kezdeményezések, hogy, hogy nem, mindig elhasalnak valahol), és főleg korszerű egészségügyi, oktatási, közlekedési viszonyok megteremtése. Persze nem gondolta senki, hogy harmincévi lemaradást be lehet hozni néhány hónap alatt, de azt sem, hogy a nem kovidos betegek ellátása ennyire leromoljon, hogy a gyermekek a tavaszi után az őszi félévet is elveszítsék, mert a kormány inkább az iskolákat zárja be, mint a bevásárlóközpontokat, hogy két nagyváros, Marosvásárhely és Kolozsvár között 16 év alatt sem sikerült befejezni az autópályát. És lehetne még sorolni, de a végeredmény mindenképp lesújtó.
