A hajdani megyeszékhelyi Sepsi Futsal volt játékosa, a maksai születésű Mánya Szabolcs idén nyáron Magyarországra szerződött, ahol a teremlabdarúgó NB1-ben a SG Kecskemét Futsal csapatkapitányaként kergeti a lasztit. A rutinos háromszéki futsalos alakulatával az elmúlt időszakot karanténban töltötte, hiszen több csapattársa is megfertőződött a koronavírussal, így nem tudott hazautazni a román válogatott őszi összetartására. Mányát, aki múlt csütörtökön hagyhatta el az önként vállalt „házi fogságot”, telefonon értük el és eddigi magyarországi tapasztalatairól faggattuk. Előlegben elárulhatjuk, hogy sportolónk jól érzi magát jelenlegi alakulatában, elmondása szerint a csapatért játszik, és ha gólt szerez, az nem csak az ő érdeme, hanem a csapaté is.
– Hogy érzed magad Kecskeméten, minden úgy alakult, ahogy vártad?
– Nagyjából igen! Az elvárásaim és a kecskeméti csapatom ígéretei találkoztak, az itteni kondíciók jók. Remekül érzem magam és nagyon remélem, hogy a folytatásban is minden rendben lesz.
– Sikerült beilleszkedned a csapatban, a szurkolók elfogadtak?
– Nem volt könnyű, de sikerült jól és hamar beilleszkednem a csapatba. Az elején egy picit nehéz volt, hiszen csak egy-két játékost ismertem, minden új volt számomra. Meg kellett szoknom a környezetet, a csapattársaimat. A szurkolók is jól fogadtak, s ennek különösen örvendek.
– Már kilenc forduló járt le a bajnokságból, ti négy győzelemmel, egy döntetlennel és három vereséggel a tabella ötödik pozícióját foglaljátok el. Milyennek tűnik csapatod eddigi teljesítménye és a magyar élvonalbeli bajnokság?
– Mi a bajnoki rajt előtt azt a célt tűztük ki magunknak, hogy a 4–7. hely között zárjuk az idényt. Eddig jól haladnak a dolgaink, elégedettek vagyunk a csapat teljesítményével. Mostanáig csak a három topcsapattól kapunk ki, a többi ellenfelünket legyőztük és a nagyon erős Dunaferr otthonában pedig döntetlent játszottunk. Ez a mérkőzés a kezünkben volt, de sajnos mégis pontosztozkodással ért véget. Egy Haladást, egy Berettyóújfalut vagy egy Veszprémet nehéz megverni, de ennek ellenére felvettük velük a harcot, és keményen küzdöttünk. Ha a román bajnoksághoz kell viszonyítanom a magyart, akkor azt kell mondanom, hogy ez erősebb. Az itteni legjobb öt csapat sokkal erősebb, mint a romániai top öt. Otthon ott van a Csíkszereda, Déva, Galac és talán még ide sorolhatnám a Székelyudvarhelyet a legjobbak közé, itt viszont mások az erőviszonyok. Magyarországon a Berettyó és a Haladás magas szinten futsalozik, s nagyon kiemelkednek a mezőnyből.
– Öt találat áll a neved mellett a magyar bajnokságban, sőt, nemrégiben az egyik gólodat a forduló legszebbjének választották. A mostani együttesen belül mennyire érzed magad jól a gólgyáros szerepében, hiszen jelenleg egyik csapattársaddal osztozkodol a házi gólkirály címen?
– Én igazából nem is foglalkozom ezzel, hiszen a csapatért játszom, és ha gólt szerzek, az nem csak az én érdemem, hanem a csapaté is. Persze, ha találatot szerzek, akkor örvendek, mivel ez azt is jelenti, hogy valamit jó csinálok, de elsősorban a lényeg, hogy nyerjünk, meglegyen a három pont, és nekem nem számít az, hogy én rúgjam a gólokat.
– Még sok van a mostani bajnokságból, ám az eddigi eredményeiteket véve alapul tudsz-e arra tippelni, hogy a szezon végén hol fogtok végezni?
– Szeretem reálisan nézni a dolgokat, így az első háromba nehéz lenne bekerülni, s én az mondom, hogy a 4–5. helyért fogunk harcolni a Debrecennel (DEAC) és a Dunaújvárossal (Dunaferr). Ebbe a küzdelembe talán még az Aramis SE is beleszólhat, hiszen négy pontra van tőlünk.
– Látod magad az SG Kecskemét Futsal csapatában még további egy-két idényre, vagy ezén még nem gondolkodtál?
– Jelen pillanatban ezt még korai megmondani, hiszen három-négy hónapja vagyok csak itt, és nem látok ennyire előre. Az embernek előbb meg kell ismernie a környezetét, s ilyen rövid idő után nem szabad levonni a következtetéseket, illetve arról dönteni, hogy érdemes-e itt maradni, vagy sem. Jelenleg nem tudok panaszkodni, remélem nem is fogok, jó minden, a kondíciók adottak, a vezetőséggel és a csapattársakkal jó a kapcsolatom.
– Most játszol először külföldön, van honvágyad?
– Már nyolc éve távol vagyok az otthonomtól, így valamennyire megszoktam, megtanultam kezelni ezt a szituációt. Az egyedüli problémám az, hogy most nem ülhetek be az autóba, hogy maximum 2–3 óra alatt otthon legyek, hiszen egy kicsivel nagyobb a távolság. Így most nehezebb, hiszen nem tudom olyan gyakran látni a családomat, mint eddig.
– A román futsalválogatott a napokban tartja idei második összetartását. Te kaptál-e behívót?
– Az első körben nem kaptam behívót, de miután valaki pozitív koronavírustesztet produkált, felhívtak, hogy számítanának rám. Sajnos nem tudtam eleget tenni a felkérésnek, mivel a Kecskemét több játékosa is megfertőződött, és így önkéntesen karanténba vonultunk. Éppen a tegnap (csütörtök, november 5. – szerkesztői megjegyzés) szabadultam a karanténból, emiatt pedig nem tudtam hazautazni a válogatott edzőtáborába.
