Bezárták a piacokat – egyelőre a zárt vásárcsarnokokat –, mert ezt kívánja a koronavírus elleni küzdelem. De csak ez lenne vajon, vagy munkálnak itt más érdekek is?
Nehéz nem látni, hogy ezzel a lépéssel a hatóságok egész sor kistermelő alatt elvágták a fát. Olyanokról van szó, akik családjukkal együtt állítják elő a zöldséget, gyümölcsöt, de tejet, sajtot, túrót, szalonnát, kolbászt is tettek eddig a piaci asztalokra. Jó minőségű, gyakorta vegyszermentes, a régi ízeket hordozó termékeket. Hogy mi lesz tovább ezekkel a kistermelőkkel, az láthatóan senkit nem érdekel. (Ahogy minket sem érdekelhet, mi lesz azokkal a viszonteladókkal, ügyeskedőkkel, akik nagybani piacokon vásárolják az árujukat, majd dupla áron adják el a piacokon – és közben kistermelőnek vallják magukat.)
Bukarestben úgy tudják, a lakosság élelmiszer-ellátása nincs veszélyben: a nagyáruházakból minden beszerezhető. Úgyszintén zárt térben, nagyszámú, tolongó vásárlók közt végig lehet tapogatni az élelmiszert, turkálni a zöldséges, gyümölcsös polcokon, a ki tudja, honnan érkezett, milyen minőségű termékek között. Úgy tűnik, a vírus itt nem jelent veszélyt...
A vásárcsarnokok bezárásával a lakosságnak azt a részét, aki eddig tudatosan próbált táplálkozni és inkább vásárolt a piacról, termelőtől, mint a hipermarketekből, szépen beterelték a nagyáruházak polcai közé, hadd nőjön ott a bevétel. Nem lehet bizonyítani, de az is megtörténhet, az unió egyes részeiből, nálunk is működő áruházláncok anyaországaiból szóltak: a tieitekkel azt csináltok, amit akartok, de a mieinket ne bántsátok...
Mindeközben az agrárminisztériumban egye hangoztatják: fel kell karolni a kis és közepes termelőket, támogatásokat kell biztosítani számukra, hogy termelhessenek, el tudják adni árujukat, egyáltalán, hogy megmaradhassanak, élhessenek. Ott van például a paradicsom- vagy fokhagymaprogram. Jó kezdeményezések, sokan éltek a lehetőséggel.
Hogyan lehet ezt értelmezni? A gazda termelhet, aztán süljön meg terményével együtt, elvágjuk előttük a piaci értékesítés lehetőségét. Raktározási kapacitásuk kevés, kidobhatják a szemétbe a terményt. Nincs mit bonyolítani, erről van szó.
Újból megállapíthatjuk: egy vásárcsarnok semmivel nem fertőzőbb környezet, mint az ugyanúgy zárt helyiségben működő, sokkal nagyobb tömegeket vonzó nagyáruház. De az érdekek diktálnak, és ez nem a mi gazdáinknak kedvez...
