A koronavírus-járvány, amint az szintén várható volt, bőven ráerősített erre, olyannyira, hogy a Ludovic Orban vezette kormányt lassan minden is váratlanul éri, felkészületlenül találja. Ami újból csak egyértelműen bizonyítja, hogy az elmúlt pár hónapban kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint az ország ügyeinek rendezése. A járvány tavaszvégi lecsendesedésekor ugyanis minden irányból érkeztek a jelzések, hogy ezzel még messze nincs vége, ősszel és télen újabb és durvább hullámra lehet számítani, fel kellene készülni ennek „fogadására”. A kulcsszó sajnos a kellene maradt, az Orban-kormánynak nagyjából öt hónap alatt csak tessék-lássék (ha?) sikerült. Pedig már csak a szükségállapoti tapasztalatok alapján tisztán kellett volna látniuk, hogy egy újabb és súlyosabb fertőzéshullám milyen helyzet elé állítja majd az egészségügyet, az oktatást, és nem utolsósorban a gazdaságot. Az egészségügy esetében nap mint nap látni, mennyire készítették fel, az oktatás állapotát majd mindenki a saját bőrén érezheti, a gazdaság kapcsán pedig most kezdenek csak igazán előbújni a szörnyek.

Utóbbinak két beszédes példája a vendéglátóhelyek tevékenységének korlátozása, illetve a legfrissebb a piacok, csarnokok bezárása. Mindkét intézkedés első perctől bűzlött az átgondolatlanságtól, a tervezés, elemzés hiányától. A járványadatok tükrében első látásra még logikusnak is tűnhet, hogy a belső terekben megtiltják a vendégfogadást, a rendezvényekre újból tiltást hirdetnek, a gond csupán az, hogy a kormány részéről ezzel le is van tudva az egész. Nagyon úgy tűnik, a Victoria-palotában és tágabban véve a liberálisok háza táján senkinek nem fordult meg a fejében, hogy a tavaszi teljes stop után éppen csak magához térő ágazat hogyan él túl egy újabb lezárást, tartalékok vagy más pénzügyi lehetőségek (állami segítség) nélkül. Mással nehezen magyarázható, hogy a kabinet miért lassan egy hónappal a korlátozások bevezetése után akar nekilátni valamilyen mentőövcsomag kidolgozásának az ágazat számára. Eddig senkinek nem ötlött fel, hogy baj is lehet?

Ennél is cifrább viszont az a bohózat, amit a piacok bezárása körül összehozott Orban és csapata ismét csak a járvány örve alatt, és amivel sikerült még egyet rúgni a szárazságtól és más nyavalyáktól már így is alaposan sújtott és e bajok kapcsán is nagyjából magukra hagyott termelőkbe. És mindezt vérlázító, aljas, fejetlen módon, egyrészt nyíltan a multiknak kedvezve (lásd a bevásárlóközpontok nyitvatartásának engedélyezése), másrészt az előre látható felháborodás hatására részben visszatáncolva (a nyitottakat nem kell bezárni), részben pedig átdobva a felelősséget az önkormányzatokra (találjanak helyet a szabadtéri árusításra). Mert ez is váratlanul érte őket, mint Mikuláskor a havazás.