Életének 97. évében november 13-án elhunyt Méray Tibor Kossuth-díjas író, újságíró, közíró. Elsőként ő írt könyvet az ’56-os miniszterelnök, Nagy Imre életéről és haláláról. Az 1990-es években ösztöndíjat alapított, azzal évente egy fiatal erdélyi újságíró – az ezredfordulón a Háromszék két szerkesztője is – három hónapon át Budapesten tanulhatott, szerezhetett tapasztalatot.
Méray Tibor 1924. április 6-án született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar–latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett 1946-ban, utána a Szabad Nép munkatársa, majd koreai és berlini tudósítója volt. 1947-ben és 1948-ban a Csillag felelős szerkesztője, 1953-tól az Írószövetség párttitkára, majd egyik titkára, 1954-ben és 1955-ben a Szabad Nép szerkesztőbizottságának volt a tagja. Nagy Imre politikai támogatása miatt eltávolították, 1956 novemberében disszidált.
Az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-től egyik szerkesztője, majd 1971 és 1989 között főszerkesztője a párizsi Irodalmi Újságnak és a hozzá tartozó Irodalmi Újság könyvsorozatoknak.
Sokat tett az 1956-os forradalom emlékének ébren tartásáért, számos írása és könyve szólt a magyar forradalomról. Nagy Imre élete és halála című könyvének első kiadása magyar nyelven Münchenben jelent meg 1978-ban, 2006-ban látott napvilágot a könyv nyolcadik kiadása. Többször kiadták a Tisztító vihar – Adalékok egy korszak történetéhez (1949–1956) című kötetét. A Le Monde párizsi napilapban és számos más mértékadó francia sajtóorgánumban jelentek meg írásai.
Főbb munkái: Tűz (1948); Dalolva szép az élet (1950); Tanuságtétel. Riportok a harcoló Koreáról (1952); Koreai jelentés (1953); A fehér folyam (1954); Hotel de l’Écu és egyéb történetek (1954); A 9-es kórterem (1955); A csodacsatár (1956); Le dernier rapport (1958); Thirteen days that shook the Kremlin. Imre Nagy and the Hungarian revolution (1958); Búcsúlevél (1965); The Revolt of the Mind (1960, Aczél Tamással közösen); Der Mann ohne Schnurrbart (1960); Australie (1962); Politik ohne Gnade (1965); Budapest, 23 octobre 1956 (1966); Nagy Imre élete és halála (1978); Wesselényi utca 13. (1995); Románok (1996); Falra borsó (1997); A párizsi vártán (2000); 44 év után. A Budapest—Moszkva–Bukarest háromszög (2001).
Méray Tibor 1997-ben megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét. 1951-ben József Attila-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat kapott. A rendszerváltozást követően, 1992-ben Pulitzer-emlékdíjban, 2000-ben Aranytoll-díjban, 2002-ben Nagy Imre Érdemrendben részesült. 2004-ben a Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntették ki. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést.
