Dr. Székely Zoltán (1912. nov. 18. – 2000. szept. 1.), aki közel ötven éven át volt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régész-igazgatója, hamarosan könyv alakban is megjelenő emlékiratában megörökíti többek között Nicolae Ceauşescu, a Román Kommunista Párt (RKP) főtitkára 1967-ben az intézményben tett látogatását.
1965-ben Ceauşescut választották az RKP főtitkárává. 1967-ben meglátogatta a sepsiszentgyörgyi múzeumot. A látogatást megelőzően hónapokig tartottak fogadásának előkészületei. Brassóból iderendelték az ottani muzeográfusokat, a kultúrosztály vezetőjével, Gh. Ghiron elvtárssal együtt. A földszinten, a könyvtár melletti nagy teremben kellett az 1848–49-es szabadságharcot bemutatni. Itt volt egy nagy csempekályha, közepén a Mikes család címerével, amelyet még Lőrincz hozott be Zaboláról.
Eljött végre a nagy esemény, amikor már idegileg ki voltunk készülve. Egy viharos, esős napon estefelé jött Sánta Károly párttitkár, hogy másnap jön Ceauşescu, s reggelre a kiállításnak állnia kell! Vele jött egy Goldberger nevű tartományi aktivista, aki fontoskodva belekötött a címeres csempekályhába, hogy ezt rögtön le kell bontani. Ekkor már ordítottam, mire Sánta csillapított, hogy ne hallgassak rá, mert hülye, de ő felel a rajonért. Végül megegyeztünk, hogy vörös vászonnal letakarjuk. De hol van a kárpitos, aki ezt megcsinálja? Egy Kuti nevezetűt ismertünk, de akkor este 10 órakor megtudtuk, hogy Gidófalván van. Azon a zivataros éjszakán érte mentek, s 12 órakor a múzeumban volt. Egész éjjel dolgoztunk, és reggelre minden készen volt.
A múzeumból mindenkit kizavartak, csak én és a Securitate főnöke, Harmathi maradtunk az intézményben. Amikor Maurer kíséretében Ceauşescu kiszállt az autóból, a kapunál nekem kellett fogadnom. Szigorúan meg volt hagyva, hogy csak ezt a pár szót szabad mondani:
– Bine aţi venit, tovarăşul secretar general (Üdvözlöm, főtitkár elvtárs).
Azután bementünk a termekbe. Figyeltem, hova néz, s akkor beszéltem, amikor valamit nézett. Ahogy a tekintetét elfordította, rögtön elhallgattam. Azért jártam így el, mert érkezése előtt pár nappal beállított egy traktorral egy idősebb román mérnök, aki mondta, hogy ahol Ceauşescu megjelenik, ott a traktort be kell kapcsolnia az áramkörbe, nehogy rövidzárlat miatt áramszünet legyen. Összebarátkoztunk, s poharazás mellett adott egy jó tanácsot: Ahova néz, arról beszélj, ha másfelé néz, azonnal hallgass el, mert ha valami nem tetszik neki, akkor utánanéznek, ki az apád, anyád, vannak-e külföldön rokonaid, mert tudd meg, hogy ez egy veszett ember.
A biztonsági intézkedések is nagyon szigorúak voltak, még a csempekályhák ajtaját is lepecsételték. A látogatás alatt mindig előttünk járt a Securitate főnöke. Nagyon féltem, hogy a fényesre pasztázott folyosón vagy a parketten megcsúszik. A látogatás húsz perc alatt lezajlott. Ceauşescut kikísértem az autóhoz, ahol búcsút vett, én pedig megkönnyebbültem, hogy baj nélkül lezajlott a látogatás.
Székely Zoltán
