Az idén huszonkettedik házassági évfordulójukat ünneplő Tölgyesi házaspárral, Rikával és Istvánnal annak kapcsán beszélgettem, hogy négygyermekes családként hogyan élték, élik meg a járványhelyzettel járó korlátozásokat, a mindennapokat, milyen kihívásokkal néznek szembe. A kezdeményezésükre alakult négy évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánián a barkácsoló hittanóra óvodás- és kisiskolás korú gyermekek részére, mivel legkisebb fiuk, Márk révén szükségét érezték bekapcsolódni a plébániai ifjúság nevelésébe. Beiratkoztak a Gyulafehérvári Főegyházmegye által indított plébániaimunkatárs-képzésre is, hogy szakmai tudásuk jobban megalapozott legyen. Életük állandó mozgásban van gyermekeik sokoldalú tevékenysége által is. Kristóf 19, Erik 18, Karola 15, Márk 8 éves. A három nagyobb gyerek tavaly a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség által szervezett Resurrexit – ifjúsági együttesek találkozójára alapította a K-Egy (Krisztussal Egységben) zenekart, amelyhez barátok is csatlakoztak. Azóta több helyre is hívták őket zenei szolgálatot végezni lelki napokon és ifjúsági találkozókon.
Bezártság ellen imádság
– Hogy éltétek meg ezt a vírusos időszakot, főként a szükségállapot idejét, amikor négygyermekes családként egy háromszobás tömbházlakásba szorultatok?
István: Érdekes volt. Még az elején nem lehetett tudni, minden nagyobbnak látszott. Ki sem mertünk mozdulni. Félve mentünk vásárolni is. Viszont otthon rögtön megvoltak az imalehetőségek. A szentmiséket közvetítették, délben a Mennynek királynéját imádkoztuk a Mária Rádióval, majd az irgalmasság rózsafüzérét, esténként pedig belekapcsolódtunk egy másik esti imába. Az első hetekben lett egy ilyen fellendülés, hogy együtt imádkoztunk, legalább ketten mindig voltunk.
Rika: Amikor elkezdődött a bezártság, nekem az volt, hogy de jó, akkor többet tudunk együtt lenni. Lelkileg én készültem, hogy Kristóf egyetemre megy, el kell engedni, s ne fájdalommal engedjem el. Akkor most van valamennyi idő, amíg be vagyunk zárva, többet vagyunk együtt. István sem tudott elmenni dolgozni Olaszországba. Húsvét óta együtt volt a család. A húsvétot is együtt ünnepeltük, Karola szülinapját is együtt ünnepeltük. István születésnapja általában nélküle történik, ő egyedül külföldön, mi itthon... Nem féltem attól, hogy össze vagyunk zárva. Számítottam rá, hogy azért könnyű sem lesz. Mert a súrlódások jönnek, amikor 24 órából 24 órát vagy bezárva. Kicsi a lakás, sokan vagyunk, de imalehetőségek bőven voltak. Hűségesek maradtunk a mi szentmiséinkhez. A Mária Rádiót hallgattuk, az irgalmasság rózsafüzérét, amely mindennapos volt. Sőt, egyik alkalommal Márk nagyon szeretett volna betelefonálni imaszándékot mondani. Jó, próbáljuk meg, túl mélyen ne éld bele magadat, mert nagyon sokan szeretnének bejutni, élőben imádkozni... Csengetünk és csengetünk, még mindig nem ő került sorra. Mondtam, most már sok esély nincs, ne érjen csalódás, mert rövid az idő. Anyukám, ha valamit nagyon akarsz, akkor az biztosan meg fog történni, mondja Márk, s azzal a fülébe beleszólnak: Halló, Mária Rádió! Akkor ő is el tudta mondani az imaszándékot. Ez órási élmény volt neki is meg nekünk is. Meg a vonal végén, aki volt, annak is, hogy egy kisgyerek ilyent kér. Valami olyasmi volt az imakérése, hogy majd a mennybe jussunk halálunk után. Este fél kilenctől minden este Szénégető István imaalkalmaiba kapcsolódtunk bele. Nekem ez adott még egy-egy nagy erőt, mert időnként úgy elanyátlanodtam én is... Mi, mint család, többet imádkoztunk, mint máskor, amikor mindenki rohant a dolgára.
Egységben lenni a nevelésben
– Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen koncepciót használtok a gyermekek nevelésével kapcsolatban.
István: A gyermekeket ajándékként fogadtam, meg nem érdemelt jutalomként. Öröm volt és továbbra is öröm ilyen gyermekek körében élni. A nevelésükben szerepet játszik minden bizonnyal az örökölt családi „csomag” is, de amit viszont tudatosan ültetünk gyakorlatba a feleségemmel: hogy egymáson, egymás szaván ne vágjunk át; ne írjuk felül, amit a másik már kimondott – még akkor se, ha nem értünk vele egyet. Igyekeztünk s folyamatosan igyekszünk azonos szálon haladni, a gyermekek számára egyetlen irányt mutatni. Ha ebben valami zavar támad, azt mindenképpen a gyermekek jelenléte nélkül próbáljuk tisztázni. Nekik a már közös nevezőre hozott végeredmény jut feltárásra. Nemegyszer kaptunk már ilyen típusú visszajelzést: „ti örökké egyformán beszéltek!” Végül erről beszélhetünk mint elvről, viszont nem mint írott bölcsességből tanultról, hanem mint Isten kegyelméből kapott megfigyelőképességről, ami segített észrevenni más családoknál a kétirányú nevelés hátrányait, a szülők összhang nélküli hozzáállását a gyermekeikkel való viszonyukban, és nem utolsósorban, amikor nálunk is hiba csúszott be az egyetértésbe. Azt kell mondanom: nálunk Isten a nagy nevelőmester. Ő az, aki a leginkább ért a témához, és ugyancsak Ő az, aki ezalatt minket is nevel. A három testvér közül én vagyok a legfiatalabb. Az én szüleim is elég „egyformán beszéltek” előttünk, gyermekek előtt. Szép gyermekkort biztosítottak számunkra, melyben nagy szerepet játszottak a nagyszüleink is. A mi gyermekeink nem részesülhettek vidéki életet élő nagyszülők társaságában, ennek ellenére mégis úgy tűnik, Isten őket is boldog gyermekkorban részesíti. Világjárványos korunkban rengeteg a nehézség, de ugyanakkor a szépségek, a nagyszerű lehetőségek, kegyelmek szintúgy jelen vannak. A szomorú valóság mellett van vidám valóság is, meg örömteli valóság is. Az ember jónak teremtetett és képes a jóra. Ez igen hasznos információ. Tudjuk egymással éreztetni, s így egymás életét szebbé tenni.
Rika: Ami mindig fontos volt, az egység, a közösség, hogy sokat lehessünk együtt. Például az étkezések mindig együtt voltak. Mindig közös mozizás volt, most is, ha nem is minden este, de minden hétvégén. Az is szempont, hogy vasárnap vallásos jellegű filmet nézzünk. A példa, amit látnak nálunk, hogy az adott szó kötelék, bármilyen nehéz is néha, de amit kimondok, azt meg is teszem. Becsületesnek maradni bármilyen körülmények között, még akkor is, ha vesztesként jövök ki a dologból. Próbálunk barátok lenni, együtt kirándulni, akár gyerekeink barátait is belevonva. A barátság néha nehéz, főleg az internetkorlátok miatt, ami eddig az online iskoláig elég jól működő szabály szerint zajlott, hogy szülőnek is gyerekeknek is jó legyen (bár szerintük inkább nekünk volt jó), de most már ez teljesen összeomlott. A legnagyobbunk Kolozsvárra költözött a ferences kollégiumba, teljesen online tanul a matekegyetemen, de a kollégiumban is számos lelki program zajlik, amiben neki is feladata van. Másik három itthonról tanul online. Fontos együtt részt venni a szentmisén, ha épp ifimisén zenélnek, akkor mind arra megyünk. Ha meghívják őket máshova zenélni misén, akkor mi is oda megyünk, kölcsönösen támogatjuk egymást.
Tanúságtétel – K-Egy
A gyerekek tehetségesek, nemcsak a tanulásban, hanem zenei téren is: Karola énekel, Erik és Márk gitározik, Kristóf dobol.
Karola az elmúlt években több tantárgyversenyen, vetélkedőn vett részt. Legbüszkébb a tavalyi matematika-tantárgyversenyen kapott megyei dicséretére, amivel továbbjutott az országos szakaszra, valamint a román tantárgyversenyen szerzett megyei 3. helyezésére. A Váradi József Általános Iskola nyolcadikos diákjaként megszerezte az évfolyam legjobb diákjának járó arany oklevelet. Több iskolán kívüli állandó programban is részt vett: három évig úszott, két évig egy együttesben énekelt, egy ideig a 040-es Szent György Cserkészcsapat tagja volt, valamint második osztályos korától táncol a Százlábacska néptánccsoportban. Tanulmányait a Mikes Kelemen Elméleti Líceum matematika–informatika szakán folytatja.
A nagyobb fiúk a 040-es Szent György Cserkészcsapat őrsvezetői voltak, Kristóf rajvezetőként is állt Isten, haza és embertárs szolgálatában. Kristóf ősztől a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika szakos hallgatója. Eriknek még van egy éve az érettségiig. A bezártság idején saját dalokat is szerzett, amelyeket a YouTube-on is meg lehet hallgatni. Az elsős Márk sem akar lemaradni bátyjaitól, ő is kitartóan gitározik. Nagy példaképe és barátja a csíkszeredai Csiszér László, aki zenekarával evangelizál, Istent dicsőíti tehetségével.
A K-Egy, Krisztussal Egységben zenekarnak érdekes a története. A Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség által szervezett Resurrexitre (ifjúsági együttesek találkozója húsvét után) jelentkezett a három testvér, erre kellett egy név. Így lett a K-Egy. Először a Bárányka evangelizációs hét záróünnepségére hívták meg őket két éve Csernátonba, aztán könyvbemutatóra. Tavaly és idén a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón a szentmisén végeztek zeneszolgálatot. Adventi és nagyböjti lelki napokat szerveztek a gyerekhittanok és táborok mellett, ahol a K-Egy és barátai szolgáltak.
Augusztus végén Sárfalvára hívta őket Bartos Károly plébános hálaadó misén zenélni, majd ezt követően egy sátoros ifi napot rendeztek az ottani fiatalokkal, amely tábortűzzel ért véget. Augusztusban Szászfaluban is találkoztak fiatalokkal. Egy ifjúsági szentmise részeként beszéltek kicsit magunkról, majd személyesebb beszélgetésen a közösségekről, egy közösség kezdetéről és személyes tapasztalataikról.
Regina nővér meghívására zenei szolgálatot teljesítettek szeptemberben a sepsiszentgyörgyi medjugorjei imacsoport által szervezett szentmisén és utána a szentségimádáson is. Hatalmas élmény volt. Abban a hónapban Imecsfalvára hívta Hajlák Attila plébános egy egész napos ifi napra. Az is eseménydúsan, örömben telt. Kristóf a Csitband dobosaként Gyergyószentmiklóson szolgált a FeltöltŐ meghívására szentmisén, majd dicsőítésen. (A FeltöltŐ egy dinamikus, modern, fiatalos zenére épülő fesztivál, mely keresztény értékeket közvetít korcsoporttól függetlenül bárki számára. A programon magyarországi és erdélyi zenekarok váltják egymást, valamint különböző felekezetű, egyszerű és ismert emberek tesznek tanúságot a hitükről.) És a közeljövőben is szívesen mennek bárhová, ha elhívják őket. November végére kaptak egy meghívást Marosvásárhelyre egy Imádságháza dicsőítő imaszolgálatra. Mert a zenei szolgálat számukra tanúságtétel, hogy Krisztussal egységben, egyek lehetnek. Kamatoztatják mindazt, amit a családban láttak és tanultak: a hitet és a szeretetet.
