Az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) november 19-én frissítette a COVID-19-cel kapcsolatos esetmeghatározásokat. Ezek szerint:
Fertőzésgyanúsnak minősül
* bárki, akinél hirtelen láz és köhögés lép fel
* bárki, akinél fellép legalább három a következő tünetek közül: láz, köhögés, gyengeség, fejfájás, izomfájdalom, torokfájás, nátha, nehéz légzés, étvágytalanság/hányinger/hányás, hasmenés, megváltozott tudatállapot
* minden tüdőgyulladásos, bronchopneumoniás (mellhártyagyulladásos) személy
* minden súlyos akut légúti megbetegedésben (SARI) szenvedő, lázzal, köhögéssel és nehéz légzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel.
SARS-CoV-2-vel való fertőzöttség gyanítható azoknál a 16 éven aluli kiskorúaknál is, akiknél gyomorrontásra utaló tünetek (hányás, hasmenés) lépnek fel, és azok nem hozhatók összefüggésbe a táplálkozással.
Valószínűsíthető esetnek minősül
* az a páciens, akinél jelentkeznek a fertőzésgyanús esetnél felsorolt tünetek, és egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között (az érvényben lévő ajánlások értelmében le kell tesztelni az igazoltan fertőzött személy összes, tüneteket mutató kontaktját)
* az a páciens, akinél a tüdőröntgen-, tüdő-CT- vagy tüdőultrahang-vizsgálat COVID-19-re utal
* az a hirtelen elhunyt személy, akinél a halál beállta előtt légzési elégtelenség lépett fel, és aki egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja volt, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között.
Igazoltan fertőzöttnek minősül, klinikai tünetektől függetlenül, minden olyan személy, akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést.
Direkt kontaktnak minősül
* a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy
* az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután)
* az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött szekrécióival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét)
* az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől
* az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben – például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben – egy fertőzött betegtől
* az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki a fertőzött betegtől vett mintákhoz védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül nyúlt hozzá.
A járványügyi kapcsolat a kezdet időpontját megelőző 14 napban jöhetett létre – jegyzi meg a közegészségügy intézet. Aki megfelelő maszkot/védőfelszerelést viselt és betartotta a fizikai távolságot, nem minősül direkt kontaktnak.
COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.).
Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását.
A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz – szögezi le a közegészségügyi intézet, hozzátéve: ha a halál okát tisztázni kell, javasolt az RT-PCR-vizsgálat elvégzése tüdőszövetből vett mintán. (Agerpres)
