Megváltozott a világ. Nagy bizonytalanságban élünk. Csak a Jóisten tudja, hogy mi lesz ebből. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallunk nap mint nap a környezetünkben, de gyakran mi is ehhez hasonló gondolatokkal küzdünk.
Már nyolc hónapja, hogy az online tér vált a fő hellyé az életünkben. Folyamatosan a korábban hangoztatott elfogadás helyett a távolságtartásra biztatjuk tanítványainkat az iskolában. Nem jó ez így. Eltávolodtunk egymástól – döbbenünk rá nap mint nap erre a kegyetlen igazságra. Nagyon nehéz megtalálni a mai világban boldogságunk forrását. De mégis érdemes próbálkozni, mert a Jóisten még mindig rejteget számunkra olyan alkalmakat, amiket ha kihasználunk, elviselhetőbbé válnak a mindennapok nehézségei. Érdemes időt és energiát szánni a társas kapcsolataink ápolására. Ha másként nem lehet, legalább így, online térben. A Szentírás is erre sarkall minket: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak. 4,17)
Az online térben történő kapcsolatápolás szükségét és fontosságát naponta megtapasztalom a vallásóráimon is. Kezdetben én is idegenkedtem ettől. El sem tudtam képzelni, hogy miként lehet vallásórát tartani online térben. De lépésről lépésre, pedagógustársaimhoz hasonlóan, én is megtanultam ennek a módját, és most már csak a számítógépem képernyője szembesít azzal, hogy online térben vagyunk. Én személy szerint ezt a lehetőséget áldásnak élem meg. Mindig meghatódom, amikor a nagy létszámú csoportjaim diákjai mindannyian jelen vannak az online vallásórákon is. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy milyen nagy szükségük van a lélekápolásra, akár online formájában is. Mert vallásórákon ez történik. Még akkor is, amikor a bibliatörténetek, a dogmatikai, etikai és egyháztörténeti témák feldolgozására kerül sor. Mert a Biblia tanításain alapuló történetek feldolgozása során lélekápolás, nevelés és gyakorlásra való késztetés történik. Mindig arra törekszem, hogy rávezessem a tanítványaimat arra, miként lehet a Biblia tanítását gyakorlatba ültetni, mert tudjuk a Szentírásból, hogy „a hit cselekedetek nélkül halott”. (Jak. 2,26)
Tévedés ne essék, nem azt szeretném most bizonyítgatni, hogy milyen jó az online oktatás, távol álljon ez tőlem. Hisz a tanítványaim személyes jelenlétét, csillogó tekintetüket semmi sem tudja pótolni, sőt, amikor csak képernyő nélküli részvételt tapasztalok, akkor elég személytelen tud lenni még az online vallásóra is. Viszont amikor a vég nélküli hozzászólásaikat hallgatom, valamint véleményük felvállalásának bátorságával szembesülök, akkor nagyon hálás tudok lenni mindazért a jóért, amit ilyen válságos járványhelyzetben is megélhetek a tanítványaimnak köszönhetően. Éppen ezért, amikor néha látom az elkeseredettségüket, fáradt tekintetüket, próbálom tartani bennük a reményt azzal, hogy rávilágítok arra a többletre, amivel mi, hívő keresztyének rendelkezünk: soha nem vagyunk egyedül, még a legelkeseredettebb helyzetben sem, mert mindig ott van velünk a mi mennyei Atyánk, aki türelmesen vár arra, hogy kérjük az ő segítségét. Álljunk szóba vele egy rövid ima erejéig, próbáljunk figyelni azokra az áldásokra, amelyekkel minket naponta eláraszt. Mert aki a napját hálaadással kezdi, az meg tudja őrizni az optimizmusát a nap folyamán is, még akkor is, ha esetleg mélységek is leselkednek rá.
Éppen ezért arra kérek mindenkit, hogy az adventi időben próbáljuk számba venni azokat az ismerőseinket, akikkel rég nem találkoztunk, és az online tér adta lehetőségeiket kihasználva, szánjunk pár percet a velük való kapcsolatunk ápolására, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez majd megteremti számunkra a megfelelő ráhangolódást a szeretet ünnepére.
Kinda Eleonóra vallástanár
