Istenem, a minap fel akartam hívni nagymamámat, hogy megkérdezzem, hogy van és miként éli napjait. De elmaradt a telefonhívás. Valami közbejött, a terv meghiúsult, nagymamám pedig azóta is várja, hogy hívjam.
Ugyancsak a napokban nézeteltérésem volt a férjemmel. A semmiségből nagy dolog lett, és pillanatok alatt békétlenség töltötte be a családi fészek légkörét.
Sajnos, Istenem, már számtalanszor megtörtént az is, hogy a gyermekem a figyelmemért esedezett. Szerette volna, ha meghallgatom, de annyi dolgom volt, hogy nem ragadhattam le a sok gyerekes probléma mellett.
Édesanyám tanácsára nem hallgattam. Jót akart, de én túl büszke voltam ahhoz, hogy más véleményét meghallgassam.
Egy ismerőssel beszélgettem, és szégyellem, Uram, de a beszélgetés észrevétlenül siklott át pletykába, s bár utólag bánom, ott akkor nagyon jólesett másról beszélni.
Uram, tudom, hogy azt is láttad, amikor közömbösen elhaladtam egy kolduló kisgyermek mellett. Arra sem voltam képes, hogy a közeli boltból, ahonnan amúgy is vásárolnom kellett, vegyek neki egy banánt vagy darázsfészket.
Bizonyára haragszol rám, amiért pazaroltam. Élelmet és anyagiakat, de sajnos pazaroltam az időt is, melyet hasznosabb dolgokra is fordíthattam volna. És elpazaroltam azokat a perceket is, amelyeket csendességben veled tölthettem volna.
Szeretetemmel azonban zsugorian bántam. Nem ontottam magamból, ahogyan te kívántad tőlem. Nem szerettelek kellőképpen sem téged, sem felebarátomat.
És sajnos tudom, hogy nem csak láttál, hanem hallottál is. Olvastad gondolataimat, érezted lelkem minden egyes rezdülését, és elkeseredve vettél tudomást arról, hogy naponta eluralkodik rajtam az aggodalom és csüggedés. Elmém gyakran háborog, kattog, megátalkodottan zakatol, és nem tudom lecsendesíteni.
Nem vagyok elég jó, Uram. Sokat várok, ha jót kell tenni, de egy percig sem gondolkodom, ha önző emberi akaratomat szeretném kifejezésre juttatni.
Pár nap múlva advent van. Fénylik a koszorún a Fiad érkezését hirdető első gyertya. És hirdetjük, hogy belépünk a várakozás időszakába. De add, Istenem, hogy ez az időszak épp arra szolgáljon, hogy többé ne várjak! Ne várjak, ha jót kell tenni, ne várjak, ha bocsánatot kell kérni vagy meg kell bocsátani, ne várjak, amikor segítséget kérnek tőlem.
Tégy alázatossá, hogy magam elé másokat tudjak helyezni és teljes szívvel képes legyek szolgálni.
Adj szívembe türelmet, hogy férjemnek jó felesége, gyermekemnek jó anyja, szüleimnek jó gyermeke tudjak lenni.
Erősíts és bátoríts, hogy a jó célért önfeláldozóan tudjak küzdeni.
Hitemet napról napra növeljed. Hadd járja át teljes lényemet a beléd vetett bizalom. Aggodalom helyett bizonyosság, félelem helyett bátorság, elégedetlenség helyett hála uralkodjon a szívemben.
Könyörgöm hozzád, Istenem, hogy az idei adventemet tedd áldottá. Úgy várjam megváltó Krisztusom megszületését, hogy közben én egy percet se várjak a jót cselekedni, a te parancsod szerint élni. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51,12) Ámen.
Marosi Tünde
