1918. december 1-jén – az Erdélyben már 1590-ben bevezetett Gergely-naptár szerint, november 18-án az Óromániában ekkor még hivatalos julián naptár szerint – a románok gyulafehérvári nagygyűlése elhatározta Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros Román Királysággal való egyesülését.
A nagygyűlésen 1228 küldött szavazott, de mintegy százezren voltak jelen. Az elfogadott szövegben az erdélyi, bánsági és partiumi románok vezetői megfogalmazták azokat az elveket, amelyek alapján elképzelték a területek társadalmi-politikai berendezkedését és lakóik együttélését. A bukaresti kormányzat ebből csupán az egyesülést kimondó első pontot iktatta törvénybe.
A Román Nemzeti Levéltár bukaresti hivatalában a Kormányzótanács gyűjteményében található dokumentum szövege fordításban a következő:
I. Erdély, Bánság és Partium összes románjának Nemzetgyűlése, amelybe meghatalmazott képviselőik 1918. november 18-án/december 1-én Gyulafehérváron összegyűltek, kimondja ezeknek a románoknak és az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával. A nemzetgyűlés különösen kinyilvánítja a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Bánság teljes területére, melyet a Maros, a Tisza és a Duna határol.
II. A nemzetgyűlés a fent említett területeknek időleges autonómiát biztosít az általános szavazással választandó alkotmányozó testület összeüléséig.
III. Ezzel kapcsolatban, az új Román Állam kialakításának alapelvei alapján a nemzetgyűlés kijelenti a következőket:
1. Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és bíráskodást az illető népből származó egyének által, és létszámának arányában minden nép képviseleti jogot kap a törvényhozó testületben és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az állam minden felekezete számára.
3. Tisztán demokratikus rendszer tökéletes megvalósítása a közélet minden területén. Közvetlen, általános, titkos, egyenlő szavazójog nemtől függetlenül minden 21. évét betöltött állampolgár számára a községi, megyei, valamint parlamenti képviseletnél.
4. Teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság, minden gondolat szabad hirdetése.
5. Radikális agrárreform. Minden birtokot összeírnak, különösen a nagybirtokokat. Az összeírás alapján a hitbizomány megszűnik, és a nagybirtokok méretének szükség szerinti csökkentésével a parasztoknak lehetővé teszik legalább akkora birtok (szántó, legelő, erdő) megszerzését, amely munkát ad nekik és családjuknak. Ezen agrárpolitika alapelve egyrészt a társadalmi különbségek csökkentése, másrészt a termelékenység növelése.
6. Az ipari munkásoknak ugyanolyan jogokat és előnyöket biztosítanak, amilyeneket a Nyugat legfejlettebb ipari államainak jogszabályai biztosítanak.
IV. A nemzetgyűlés kifejezi azon óhaját, hogy a nemzetközi kapcsolatok szabályozása érdekében a békekongresszus kialakítsa a szabad nemzetek közösségét oly módon, hogy a kis és nagy nemzetek egyaránt igazságot és szabadságot kapjanak, és a jövőben ne kerüljön sor háborúra.
V. A nemzetgyűlésen összegyűlt románok üdvözlik bukovinai testvéreiket, akik az Osztrák–Magyar Monarchia igája alól felszabadulva egyesültek anyaországukkal, Romániával.
VI. A nemzetgyűlés szeretettel és lelkesedéssel üdvözli az Osztrák–Magyar Monarchia által eddig leigázott nemzetek felszabadítását, éspedig a csehszlovák, ausztriai németek, jugoszláv, lengyel és ruszin nemzeteket, és elhatározza, hogy ezen üdvözletet minden felsorolt nemzetnek tudomására hozzák.
VII. A nemzetgyűlés alázatosan meghajol azon román hősök emléke előtt, akik ebben a háborúban vérüket ontották és meghaltak ideálunk megvalósítása, a román nemzet szabadsága és egysége érdekében.
VIII. A nemzetgyűlés köszönetét és csodálatát fejezi ki a szövetséges hatalmaknak, amelyek fényes csatákban kitartóan küzdöttek a már évtizedek óta háborúra készülő ellenséggel, kiszabadítva a civilizációt a barbárság karmaiból.
IX. Az Erdély, Bánság és Partium román nemzeti ügyeinek továbbvitelére a nemzetgyűlés elhatározza egy olyan Nagy Román Nemzeti Tanács létrehozását, amely teljes joggal, bármikor és bárhol képviselheti a román nemzetet a világ többi nemzete előtt, és meghozhat minden olyan intézkedést, amely a nemzeti érdekek elősegítésére irányul.
A határozatot aláírta dr. Laurențiu Oanea és Ștefan C[icio] Pop, a nemzetgyűlés jegyzője, illetve alelnöke.
A nemzetgyűlési határozatot megelőzte Besszarábia és Bukovina Romániával való egyesülésének kinyilvánítása 1918. március 27./április 9-én, illetve 1918. november 15./28-án.
Az egyesülés jogi beteljesülését az első világháborúban győztes hatalmak és Németország (Versailles, 1919. június 28.), Ausztria (Saint Germain en Laye, 1919. szeptember 10.) és Magyarország (Trianon, 1920. június 4.) közötti békeszerződés aláírása jelentette. (sz.)
