A járványhelyzet miatt elrendelt korlátozások, a fejetlen intézkedések miatt kialakult feszült közhangulatban túl magas részvételre nem lehet számítani a vasárnap esedékes parlamenti választáson, sokan büntetni akarják a politikai elitet, és erre az urnáktól való távolmaradást érzik a legmegfelelőbb eszköznek.
Ebben a helyzetben előttünk, magyarok előtt két út áll. Az egyik, hogy engedjük magunkon is eluralkodni ezt a közhangulatot, és azt mondjuk, csak azért sem megyünk el szavazni, ott egye meg a fene a politikai osztályt elnököstül, kormányostul, RMDSZ-estül. Jól kidühöngjük magunkat, elégedetten konstatáljuk vasárnap este, hogy a választók alig harmada ment el szavazni, s végre jól megüzenték a politikusoknak az üzennivalót. Aztán hétfő reggel csalódottan konstatálhatjuk: hiába üzent mindenki a nagy távolmaradással, attól még a parlament megalakul, a kormányt beiktatják, és életünkről, mindennapjainkról, munkahelyeink sorsáról, az iskolák bezárásáról, a kórházak működéséről ugyanúgy Bukarestben döntenek majd. Ez az út tehát sehova nem vezet – egyszerűen azért, mert ha mi nem szavazunk, akkor majd mások szavazata dönt a mi sorsunkról.
Észszerűbbnek tűnik ezért a másik utat választani, és észrevenni a lehetőséget ebben az áldatlan helyzetben. Azt, hogy ha a magyarság az országosnál nagyobb arányban venne részt a választáson, az erősebb parlamenti jelenlétet eredményezne, amely megkerülhetetlenné tehetné az RMDSZ-t a parlamenti többség kialakításánál, a magyar közösséget pedig más fontos döntéseknél. S bár tény, hogy hosszú az RMDSZ bűnlajstroma, azért az elmúlt évtizedek tapasztalata mégiscsak azt mutatja: a magyarság érdekeit, a nemzeti identitással kapcsolatos igényeit, a magyarok lakta térségek fejlesztését önként egyetlen román párt sem vállalja fel, nem mozdítja elő. A háromszéki jelöltekre sem lehet panaszunk: akik újrázni készülnek, Fejér László Ödön és Benkő Erika eddig is tisztességes, jó munkát végeztek a parlamentben, az új jelentkezők pedig, Miklós Zoltán és Könczei Csaba feddhetetlenek és szakmailag felkészültek. Jó benyomást tett a szórvány–tömb kapcsolatok erősítése jegyében induló Benedek Zakariás, de szót érdemel a nemzeti ügyeket felvállaló Kulcsár-Terza József következetessége is. Ráadásul a magyar–magyar összefogás is teljes, hiszen immár mindhárom magyar politikai szervezet – az MPP, az EMNP és az RMDSZ – részese az erős magyar parlamenti képviseletet célzó együttműködésnek.
Érdemes tehát jól megfontolni: megéri-e nehéz szívvel távol maradnunk azokhoz hasonlóan, akik elfogadják, hogy mások döntsenek életükről, vagy pedig jó szívvel részt veszünk a szavazáson, és megmutatjuk ország-világnak: mi mások vagyunk, mi nehéz helyzetben se mondunk le arról, hogy magunk irányítsuk sorsunkat.