Fenyőfáink egyik dísze ez a gombánk, melyet népünk többnyire nem tart külön számon. Főleg toplónak, taplónak, fagombának nevezik. De azért hasznosítják például Gyimesben, hol 2011-ben láttam szegett taplóból (Fomitopsis pinicola) készített virágtartót és gyufatartót is. A ház falára tették fel őket.
Ez a nálunk egész évben termő, erdeinkben gyakran látható gomba az anyaországban ritkán fordul elő. Termőteste általában 10–20 cm széles (ritkán akár 40 cm szélesre is megnőhet), 5–15 cm vastag. Patkó, félkör vagy kagyló alakú. Felszínén fiatalon lakkszerű réteg van, idősen ráncos. Széle eleinte lekerekített, később éles.
Körkörösen zónázott, színe középen szürke, majd a széle felé vörösesbarna, barnássárga. Fehéres, sárgás a növekedésben levő széle. Csöves termőrétegű, pórusai szűkek, krémszínűek, majd barnák. Húsa kemény és vastag. Íze kesernyés, dohos szagú. Főleg fenyőfák (leginkább luc), ritkábban lombos fák elhalt törzsén él, barnakorhadást okoz. Nem ehető.
Lelley János A gombák gyógyító ereje című könyvében említi, hogy a kínai népi gyógyászatban a szegett taplóról azt tartják, hogy jó a tüdőnek, erősíti a gyomrot.
Előszeretettel használják koszorúk, s hogy időszerűek legyünk, tegyük hozzá: adventi koszorúk készítésére úgyszintén tájainkon.
Zsigmond Győző
