Legyen színvonalasabb ne csupán az adás, a műsor a rádióban, tévében, de úgy általában nyelvi érintkezésünk (a kommunikáció), az, ahogyan beszélünk, írunk anyanyelvünkön: hadd térjek ki ilyesmire ezúttal.
Mondhatná valaki, hogy nekem ilyenkor hogyan is juthat eszembe potomságokkal törődni, és főképp, ha vírusos híreket hallok a rádióban. Vírusként terjednek ugyanis a magyar megfelelővel rendelkező idegen szavak, s ez is kellemetlen, sőt, ártó jelenség, higgyék el nekem.
Ezúttal nem térek ki az izolálásra (elszigetelésre), a pandémiára (nagy – egész kontinensen vagy akár világszerte elterjedt – járvány) s a karanténra (elkülönítésre, mely mostanában többnyire egészségügyi), de még ha nálunk nem is nagy az agglomeráció (a zsúfoltság), az idegen szavak szerepeltetését ne vigyük túlzásba. Ahol nem nagy a népsűrűség, ott ez könnyebben kivitelezhető. Például vidékünkön. A közszolgálati adók bemondói figyeljenek jobban oda, amikor beszélnek, akkor is, ha most a víruson a hangsúly.
Jó lenne, ha nem úgy akarnának bennünket felvilágosítani, hogy azt a látszatot keltik, mégpedig híreket mondva, hogy a hallgató nem elég tájékozott. Pedig nem arról van szó, ha hirtelen nem értjük, mit akarnak azzal mondani, hogy „nagy az igyekvés mifelénk is”, és a sok teszt „nem befolyásolja az incidenciát”. Mi is az az incidencia? Egy adott időtartam alatt újonnan keletkező esetek gyakorisága. Tehát nyugodtan lehetett volna azt mondani, hogy: a sok teszt nem befolyásolja az új esetek gyakoriságát.
Kerüljük ne csak a zavaró idegen szavakat, de az idegenszerű kifejezéseket is, ha lehet. Ne szintet emeljen a város, de legyen magasabb szintű a városgazdálkodás, jobb minőségű a vezetés például. Ugye, egyetértenek...
Zsigmond Győző
