Erre az elbizakodottságra december 6-án csattanósan megfeleltek a választók, akik korántsem látják ennyire rózsaszínűnek a következő időszakot, ellenkezőleg: a járvány terjedése, a megélhetés, a gyermekek akadozó iskoláztatása, az idős szülők egészsége miatt milliók aggódnak, és azok sincsenek kevesen, akik az állandósult korlátozások, a szórakozási lehetőségek hiánya miatt elégedetlenek.

Az áhított béke pedig sehol sem mutatkozik, sőt, hangos ajtócsapkodás kezdődött a román politikában. A választásokon alulmaradt kormánypárton belül is feszültségek vannak, a lemondott Ludovic Orban (egyelőre) ideiglenes utódja azonnal menesztette a volt kormányfő öt legközelebbi munkatársát, és megkezdődött a harc azért, hogy melyik tábor embere legyen az új jelölt, illetve azért is, hogy melyik minisztérium, állami intézmény maradjon a liberálisok kezében, és mit engedjenek át azoknak a szövetségeseknek, akiket mindeddig következetesen semmibe vettek, sőt, akadályoztak is (a bukaresti alpolgármester ma sincs megválasztva), akikkel azonban most kénytelenek frigyre lépni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert az USR–PLUS valójában két pártból áll, kétfejű vezetése van, és megvannak a maga belső vitái, különösen a Dan Barna vezetése alatt álló szárnynak. Ráadásul jó néhány kérdésben nem értenek egyet a liberálisokkal, tehát a jelenlegi felállás alapján inkább négy év veszekedésre számíthatunk, mint gyümölcsöző együttműködésre. Nehezíti a helyzetet, hogy az alakuló jobbközép kormánynak az RMDSZ-szel, illetve a többi kisebbséggel együtt is alig lesz meg az egyszerű többsége a parlamentben, ami szintén nagy csatározások helyszínévé válik.

A választást megnyerő, ám kisebbségbe, tehát ellenzékbe szoruló SZDP ugyanis nem fog békésen szundikálni a törvényhozásban, hanem minden alkalmat kihasznál majd a szembeállásra, zavarkeltésre, politikai tőkéjének és táborának növelésére. Az államfővel való konfliktus szításában is érdekelt, és ha az NLP éppen népszerűtlenül dönt, néhány pártváltó gyorsan megváltoztathatja az erőviszonyokat. Hangos lesz a parlament a hirtelen magas lóra került AUR hőzöngéseitől is – hiszen még kenyérbe sem léptek, máris háborút üzentek az RMDSZ-nek és Iohannisnak is – , nyugodt munkára, megfontolt törvénykezésre tehát előreláthatóan kevesebb idő és energia jut majd. A valódi nagy reformok, a kétharmados többséget igénylő alkotmánymódosítás, a közigazgatási átszervezés, az oktatás szétzilált szénájának rendezése, az egészségügyi viszonyok javítása, az adminisztráció korszerűsítése alighanem ismét elnapolódik, mint az elmúlt harminc évben annyiszor.

Amúgy is nehéz lenne mindezt megvalósítani, a következő fél évet ugyanis még biztosan elviszi a járvány, a gazdaság 2022 előtt nemigen fog talpra állni, 2023-ban pedig már megint csak populista intézkedésekre számíthatunk, mert 2024-ben négy választás is lesz.