Tamás Dénes valamikor kora tinédzserkorában leszámolt a versírással – és most mégis egy verseskötettel rukkolt elő. Egyszerű versek ugyan – a szerző a virtuális térben zajlott könyvbemutatón „hályogkovács versek”-ként jellemezte alkotásait –, de mégis költemények.
Hogy miként jutott el az esszé, a novella, a regény után a versíráshoz, arról Láng Zsolt kérdéseire válaszolva vallott: egy magánéleti válság indította el a folyamatot, abban az állapotban nem tudott hosszú mondatokban fogalmazni, de hát az íróember már csak olyan, hogy a fejében kavargó-hömpölygő gondolatokat (pláne, ha jó sok ideje van, míg megjön a vonat) le kell írnia. Rátalált hát erre a formára, amely pillanatnyilag átsegítette lelki zökkenőjén, csakhogy egy idő után „a versek elkezdtek egymásra mutatni” – ekkortól aztán már tudatosan folytatta sorba állításukat. A kötetcímmé emelt műfaj, a „rémegyszerű versek” egyszerű szituációkról szólnak, amelyekben mind jelen lehetünk, az élet legelemibb, legközvetlenebb történései elevenednek meg bennük filozofikus megközelítésben, mondotta Tamás Dénes. Hogy valójában egyfajta lelki terápiát jelentettek számára versei, arra a beszélgetés során Láng Zsolt vezette rá: számára fontos volt a kettősség, a megélt kudarc, és hogy ahhoz miként lehet viszonyulni.
