Vetró Bodoni Zsuzsa (1951–2020) a nagyvárosi ember nagyvonalú szerénységével élt köztünk. Véleményével, kritikai észrevételeivel gyakran inspirált minket. Markáns állásfoglalással állt szembe minden féligazsággal, szerepjátékkal és talmi magatartással. Gondolkodó emberként diákjait és kollégáit színekkel, formákkal, de szavakkal is gondolkodni tanította. Elemző embertípus volt sajátos egyéni stílusának varázsával ötvözve. A tanári hétköznapokban is ott volt benne a beavatott nagymester szellemi nagysága, felülemelkedő géniusza. Ezért is volt jó társaságában lenni, mert tömör közlései mindig lexikonok találó szellemi kivonataiként hatottak ránk. Az értelmiségi ember bölcs derűjével szólította meg társait, többlettudásával vonta be magasabb diskurzusokba, szavai a kisváros macskaköves zugaiban is egzisztenciális problémák felismerése felé vitt.

A Ion Andreescu Főiskola grafika szakán folytatott tanulmányai után 1975-ben férjével, Vetró András szobrászművésszel kisvárosunkat választják, és az értelmiségi ember szellemi építkezésébe kezdve, kulturális erődöt építettek itt, hogy generációk esztétikai és szellemi kilátóról tekintsenek a világra. Iskolánkban a grafika szakon általa a rajz a gondolkodás erővonalaiként tört előre. A fehér papíron a nagyvonalúság fekete kontúrvonalaival mutatta diákjainak a belső szabadságot. Irányításával linólevonatokon a gyermekek pengeéles vésőnyomokkal mélyítették a felismerés útját a felszín mögött rejtőző ős-valami felé, amit ő segített felfedezni.

De ott volt életművében a bársonyos pasztellkréta, amivel színek szelíd zengéseként suttogó vallomásokat fogalmazott meg. Vetró Bodoni Zsuzsát a színek összhangjával tudjuk a legjobban jellemezni. Hozzá az árnyalatok rokonsága, a monokróm felé hajló finom lehelet állt közel. Korai képein az utazó ember nyitott szemével vette észre és dolgozta fel udvartereink, városunk tornyait. A hétköznapi töredékeket úgy rendezte egymás mellé, hogy a kép struktúrájában minden veszendőből egy ritmussor képződött. Az ő pasztellrajzai vitték be templomok auráját magánlakásokba, vagy avattak határon túli intézményekkel kulturális barátságokat. A Kanta iránti hűségét több képén a barokk kapuval, a katolikus templom csigavonalával és a tornyán lévő kereszttel jelképezte. Majd bohócokat rendel e színfalak közé, hogy szabad akaratukkal hozzanak derűt a komor falak közé. Gyakran unokái életvidám hasonmásaiként az Incitato lovastábor csikói ficánkoltak képein. A tavalyi kiállításokon életfákat mutatott fel. Szép ornamentikájuk a többágú gyertyatartók fényével ragyogott a sötét lapon. Mondta, e képein az édesanyjára emlékezik.

A nagy ember egyéni stílusával járt-kelt közöttünk. Nyílt tekintete, bátor függetlensége, egyéni meglátása és lényeglátó humora kiemelte őt környezetünkből, ő volt Vetró Bodoni Zsuzsa. Nyugodjon csendesen!

Deák Ferenc