Sajnos, hiába ostorozta minden nap reggeltől estig (kormányváltástól mikulásig) a kampányban a PéSZéDét, azok mégis megnyerték a választásokat. Orban (bizonyosan Iohannis parancsára) vállalta a felelősséget a kudarcért és lemondott a kormányfői tisztségről, így megbűnhődte már a múltat, de a jövendőjét nem akarja tönkre tenni, és most ismét miniszterelnök szeretne lenni.

A kormányzásra áhítozó két nagyobbacska párt azzal kampányolt, hogy ők aztán nem a magas beosztásokért, bársonyszékekért harcolnak, hanem csakis hazácskájuk felvirágoztatásáért. Még a tárgyalások előtt is azt mondták, hogy csakis a kormányprogramról kell egyeztetniük. Aztán rögtön kiderült, hogy egyáltalán nem erről volt szó, hanem arról: ki legyen a miniszterelnök, a képviselőház és a szenátus elnöke? (És ki tudja, hogy még milyen minisztériumok stb. főnöke.)

Orban most ismét önfeláldozóan vállalná a kormányzás nehéz (de úgy látszik, mégis édes) terhét. Jó is lenne, mert neki nagy gyakorlata van például a koronavírus elleni harcban és pár méter „hosszú” autópályák felavatásában. Aztán a magyarokat bevennék a kormányba, hisz A nemzet állapota című műsorban Dragoș Pătraru is megmondta, hogy Burebista és Decebal óta az RMDSZ egyfolytában kormányozott. Most még senki nem emlegeti, amit szoktak: hogy ha a magyarok kérnek valamit, akkor zsarolnak, mert nélkülük nem lenne új kormány.

Egyelőre egy katonaember, Nicolae Ciucă az ideiglenes miniszterelnök, és jó lenne, ha ő is maradna. Aztán ha nem mennek jól a dolgok, Iohannisszal együtt bevezethetnének egy kis katonai diktatúrát, amihez megnyernék az Egyesült Államok támogatását, mert Amerika bukaresti nagykövete, Adrian Zuckermann máris kitüntette Ciucăt a Légió Érdemrenddel (Legiunea de Merit). A rossz nyelvek szerint azért, mert nyélbe ütött velük egy 6 milliárd dolláros fegyverüzletet úgy, hogy a szerződés feltételeiről még csak nem is egyeztetett a miniszterelnök Orbannal.

Ha végül is nem jön össze a nagy összefogás az úgynevezett jobbközép pártok között, akkor még az is megtörténhet, hogy a liberális párt összefog a vörös pestieses PSD-vel. Az is nagyon jó lenne, mert ők nagy gyakorlatra tettek szert a kormányzásban három év alatt, amíg uralkodtak. Ha az nem lenne elég, bevehetnék a kormányzásba a Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR) is. Az aranyosok már szintén voltak Iohannisnál. Hozzá gyalog mentek, mint egyszerű emberek, és késtek is ezért tíz percet, ami megbocsátható. Ha őket is bevetetné a kormányba Iohannis, azzal nagyon megerősödne hervadozó népszerűsége.

A találkozón az AUR ajánlott miniszterelnök jelöltet is, bár korábban egyáltalán nem akartak kormányra kerülni. Vittek az elnöknek egy Nagy-Nagyrománia térképet (a Dnyesztertől a Tiszáig). A találkozón ott volt Diana Șoșoacă, a cirkuszoló ügyvédnő is, aki nem akart maszkot ölteni, de aztán rákényszeríttették, hogy legalább a szájára tegyen. (De lakatot azért sem tesz rá.)

Közben az állam jelentős intézményei dolgoznak. Most éppen a külön (más néven speciális vagy pofátlan) nyugdíjakkal kapcsolatban állapította meg az alkotmánybíróság, hogy azok megadózása törvénytelen. Nem is érdemes azokat külön adóval sújtani, hisz alig vannak tízezren, akik ilyesmit kapnak. A többit kellene megadózni, mert sok kicsi sokra megy.

Az elnöknél való nyüsletés alatt volt azért ideje a képviselőháznak, hogy döntő házként elfogadja a PSD-s Cătalin Rădulescu (akit Géppisztolynak is becéznek) törvényjavaslatát, amely szerint mindazok, akik 100 ezer euróig terjedő adócsalást követnek el, ha befizetik a pénzt az államkasszába, megszabadulnak a börtöntől. Ha viszont még pluszban fizetik az összeg 20 százalékát, akkor egyáltalán nem részesülnek büntetésben. Ezt a többség megszavazta. A liberálisok és az USR–PLUS ellene voltak, pedig még nekik is jó lehet, ha kormányozni kezdenek és adócsalásra adják fejüket. Ha nem derül ki, jó, s ha mégis, legrosszabb esetben visszafizetik a jogtalanul zsebre vágott pénzt.