Rövid nyilatkozatban az elégedett pártvezetők egyike sem utalt eme érzékeny témára, ehelyett ködbe vesző, távlati célokat, megfoghatatlan konkrétumokat említettek, mintha az ország jövőjét elsődlegesen nem az oktatás minősége határozná meg. Mi több, hétpontos, írásban rögzített, kézjegyükkel ellátott egyezségükben egy szó nem esik az oktatásról, mintha az nem lenne válságban, hasonlóan más ágazatokhoz. Mintha minden a legnagyobb rendben lenne az óvodák, iskolák, egyetemek háza táján, mintha egyetlen szót sem érdemelne ez a témakör. Pedig ha boldog békeidőket élnénk, egy újonnan létrejövő, kormányzásra vállalkozó koalíciónak akkor is rögzítenie kellene az oktatás legfontosabb irányvonalait, a várható reformokat. Igaz, az ország politikai képviselete számára az is egy régi-új lehetőség, hogy elfogadja, oktatás tekintetében minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindenki elégedett, semmin sem kell változtatni.

Hogy az iskolabezáró liberálisok a maguk korlátolt tanügyminiszterével hallgatnak e kérdésről, elfogadhatatlan, de érthető, hiszen nincs mondanivalójuk, s ami még rosszabb, az oktatási tárcát is megőrizték maguknak. Ám hogy a reformokra törekvő USR–PLUS nem foglal állást a témakörben, sőt, mi több, a korábban az iskolák újranyitása mellett állást foglaló RMDSZ is hallgat, érthetetlen. Mert a szavazók, illetve a voksolástól tömegesen távol maradók nemcsak azokra a képsorokra vártak, hogy a kezeiket szorgalmasan fertőtlenítő, majd bizakodóan nyilatkozó pártvezetők színes álmokról beszéljenek, hanem jelzésekre is, például hogy mikorra várható az iskolák újranyitása? Mikor kezdődhet el végre újra az oktatás? És nem az eddigi, semmitmondó stílusban, közönnyel mondott szavak hiányoznak – elemezzük a helyzetet és majd döntünk –, hanem végre emberibb és konkrétabb megközelítést szeretnének.

Nyilatkozott viszont a napokban az országos oltási folyamatot irányító katonaorvos. Valeriu Gheorghiță szerint akkor lehetne biztonságos körülmények között visszaengedni a tanulókat az iskolapadokba, ha a körülöttük lévő kockázati csoportokat – pedagógusokat, idős személyeket – beoltották koronavírus ellen, vagyis (a mostani elképzeléseik szerint) március végén, április elején. Ha ez lesz az újonnan körvonalazódó hatalom forgatókönyve, akkor ez azt jelenti, hogy a normális oktatás legkevesebb három hónapig illúzió marad. És ez sem tekinthető biztos céldátumnak, puszta feltételezés csupán. Ám ha így lesz, akkor a 2020-as, illetve 2021-es bezárási időszakot összeadva, összességében legkevesebb egy teljes tanévtől búcsúzhatnak el diákok, pedagógusok egyaránt. Szomorú, szürke kép ez év végére, miközben a jóval súlyosabb helyzetben lévő Ausztriában a szigorú korlátozások ellenére már most rögzítették, hogy január 18-án folytatódik a tantermi oktatás. Vagy beszédes Nagy-Britannia példája, ahol szintén drámai a járványhelyzet, ám az oktatási folyamatot nem számolták fel, sőt, most számokkal mutatták ki, hogy az iskolai fertőzöttség mértéke nagyon csekély, a pedagógusokon, illetve diákokon végzett tesztek legtöbb 1,5 százaléka lett csupán pozitív.

Nálunk viszont zárva maradnak az iskolák kapui, csend van és vakáció. Ha így haladunk, a romániai iskolák, még a legjobbak is, virtuálisan azokhoz a vidéki, bezárt egykori tanodákhoz lesznek hasonlíthatóak, amelyeknek már sem ajtaja, sem ablaka, rogyadoznak, omladoznak. Nem többek egykori, szép, derűs napokra emlékeztető, élettelen épületeknél. Eközben exponenciálisan növekszik majd az önhibájukon kívül funkcionális analfabétává, ostobává, tudatlanná és műveletlenné válók száma, de kinek fáj ez?