Péter csak nem tudja megállni, s beleharap a koldult elemózsiába. Jézus épp ekkor szól hozzá, és hogy válaszolni tudjon, Péternek ki kell köpnie a szájába vett falatot. Ebből lett a gomba, az ennivaló így a Jóistennek köszönhetően nem ment kárba.

Isten ajándéka tehát a gomba, mondják régóta: nem vetik, mégis terem. Van, ahol  arról is szól a néphagyomány, hogy ki veti. (Szent) Péter veti a gombát, mondják például a Zempléni-hegységben. Itt ünnepi eledel, elmaradhatatlan karácsonyi, újévi finomság, ha lehet, elsősorban ízletes vargányát (Boletus edulis) esznek ilyenkor. Főleg a gombaleves számít az ünnep tartozékának a magyar nyelvterületen, főképp Palócföldön. Íme a receptje, ahogy azt nekem Mogyoróskán Ella néni, Koritár Gyuláné tollba mondta:

A megfelelően előkészített (megtisztított, apróra szeletelt) gombán kívül – ajánlottak: szárított vargánya (tinóru), illetve fagygomba (kései laskagomba, Pleurotus ostreatus), potypinka (gyűrűs tuskógomba, Armillaria mellea) – borsot, sót teszünk a fövő vízbe. Jó, ha kolbászt is (füstöltet) karikára vágva. Meg szoktuk abálni a szárított vargányát úgy, hogy vízzel felöntjük a felaprózva olajban kissé megsütött gombát.

Egy óra körülig tart a főzés. A rizset csak akkor tesszük bele, amikor a gomba majdnem megfőtt, négyliteres fazékba félmaréknyit.

Hordós káposzta levéből felfőzünk, s veszünk belőle egy keveset a gombalevesbe (van, aki káposztát is).

Levesnek nagyon finom még az úrigomba (császárgalóca, Amanita caesarea). Odateszem a gombát, bezöldségelem. Rég nem kóstoltuk, most ritka. Régebb másképp volt. – Eredj, lányom, hozz egy kis úrigombát! – mondták, s mindjárt találtunk.

Gombás jóslatok is ismertek a magyar szájhagyományban, mindenekelőtt az új évvel kapcsolatosak. A Felvidéken jegyezte le a következőket Szendrey Zsigmond: sok gomba, szűk termés (Kassa), sok a vargánya, nagy hó lesz (Kapuvár, Győr-Sopron megye).

Az amerikai indiánok (az adatokat Claude Lévi-Strauss egyik tanulmányából veszem) gombát esznek, hogy megkönnyebbüljenek, gyorsabban szaladjanak, és használják ezt a fajta ínyenc eledelt emlékezetkihagyás, feledékenység, sőt, részegség ellen is.

Ismert főleg újévi és farsangi szokás az álarc használata, kevésbé köztudott viszont, hogy gombából is készítenek ilyesmit. Nepálban a szépasszony kalányának is mondott pecsétviaszgombát (Ganoderma lucidum) is felhasználták erre a célra. A szászoknál a légyölő galóca szerencsejelkép. Rajzát az újévi jókívánságokhoz mellékelik.  Mi ezúttal egy régi, Sepsiszentgyörgyről származó képeslapot ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Zsigmond Győző