Lassan az új év kopogtat az ajtóinkon. Új év, új fogadalmak, amelyekből aztán év közben nagyon keveset valósítunk meg. Már az újévi ebédkor rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy év végére megtanulhatunk egy idegen nyelvet. Azt érezzük, hogy az új év egy új élet kezdete, aztán év végén rádöbbenünk, hogy most sem változott semmi.
A 2021-es év talán más lesz. 2020 megtanított minket másképp gondolkodni, átértékelni a dolgokat, meglátni az igazi értékeket. Rádöbbentünk arra, hogy mennyire fontosak a kapcsolataink, amelyeket addig elhanyagoltunk. Kellett egy ördögi vírus, hogy megtanuljuk, milyen bezárva lenni, egyedül, magányosan, távol a szeretteinktől, barátainktól. Újból megtanultuk, hogy mennyire fontos az érintés, és mennyire szükségünk van rá. Rádöbbentünk, hogy nem elég felhívni ismerőseinket, és elmondani nekik a telefonba, hogy hiányoznak, nem elég üzenetben megírni, hogy öleljük őket, hanem az ölelést adni és érezni akarjuk, mert szükségünk van egymásra.
2021 legyen más! Vegyünk erőt magunkon. Tegyük meg azokat a dolgokat, amelyeket megfogadtunk újévkor. Megtanultuk, milyen egymás nélkül élni, most tapasztaljuk meg, hogy milyen egymással. Honnan lesz erre erőnk? Istentől, aki mindig velünk van. Vele együtt sikerülhet. Pál apostol az első Korinthusi levél 15,18-ban a következőket írja: „Azért, szerelmes atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”
2021 ne legyen hiábavaló év! Újévi fogadalmaink ne legyenek hamar elfelejtett, hirtelen tett kijelentések, hanem váljanak valósággá Isten segítségével. Legyen tartalmas, Istentől megáldott évünk! Boldog új évet!
Józsa Tihamér lelkész
