Megvallom őszintén, csodaváró ember vagyok. Szeretem a csodákat, szeretem azt, amikor Isten jelenléte kézzelfoghatóvá válik az életemben, vagy láthatom Őt munkálkodni másokban. Hiszen csoda az, amikor a szenvedők megerősödnek, amikor a megterhelt emberek felszabadulnak, amikor a bűnösöknek megbocsáttatik, a magányosak pedig átélik Istenben az örömöt.
Szeretem azt, amikor meghallom az egyszerű emberi szóban az Isten mélyreható szavát. Szeretem, amikor megpirongat és megtisztít, amikor tanácsot ad, amikor bátorít, amikor úgy rendezi az eseményeket az életemben, hogy még jobban alakul minden, mint ahogy megálmodhattam volna.
Várom hát a csodákat! De még inkább azt, aki a csodák által szeret engem. „Krisztus-váró” ember vagyok! De „Krisztusban beteljesedett” ember is vagyok! Mert nem elég csak várni Rá! A lelkünk ajtaja előtt áll, és azért zörget, hogy beengedjük. S ha beengedtük, megtisztít, felemel, megbátorít. Neki ott van hát a helye a lelkünkben, a mindennapjainkban és az ünnepeinkben. S Vele, ha egyedül töltjük is, ünnep a karácsony, Vele teljes az ünnep és teljes a szív. Csodára, Krisztusra váró testvéreim, kívánom, hogy ez a karácsonyi ünnep a Jézussal való találkozás alkalma legyen! Kívánom, hogy ne csak csodára váró, hanem csodával beteljesedett emberek is legyünk! Áldott karácsonyt kívánok Jézussal!
Müller Loránd Bálint lelkész
