Az 1923-ban Nyugat-Virginiában született Chuck Yeager apja földgázkitermelő vállalkozásában szerette meg a motorokat, olyannyira, hogy kamaszkorában már maga javította a Chevrolet-jét. Első repülése nem volt túl nagy élmény a számára, mivel rosszul lett egy iskolagép hátsó ülésében, de a második világháborúban mégis vadászpilótaként szolgált. A háborút követően a légierőnél maradt, és a Muroc Army Air Field – ma Edwards légi támaszpont – egyik berepülőpilótája lett. Azzal, hogy megértette a technikát, hihetetlen pontosan érzékelte azt, hogy mit csinál a repülőgépe, tökéletes térlátása, a nehéz pillanatokban való koncentrálási képesség, végtelenül nyugodt természete mind-mind arra predesztinálta, hogy sikeres pilóta váljon belőle. Emellett fenemód bátor volt. Ezt a hadszíntéren is bebizonyította, s egyike lett azon amerikai ászoknak, akiknek egy nap alatt sikerült elérniük öt légi győzelmet. Viszont ő volt az első pilóta, aki dugattyús gépen sikeres légi harcot vívott egy sugárhajtásúval, és légi győzelmet aratott egy Me–262-es (a világ első, sorozatban gyártott gázturbinás, sugárhajtóműves vadászrepülőgépe, amelyet a németek a világháború vége felé vetettek be) felett. 1947. október 14-én ő vezette azt a Bell X-1 kísérleti repülőgépet, amely elsőként áttörte a hanghatárt.

Yeager két nappal a rekorddöntőnek szánt repülés előtt lovaglás közben eltörte két bordáját, de ezt eltitkolta felettesei elől, sérülését a közeli városka állatorvosával kezeltette. A rajt napján akkora fájdalmai voltak, hogy a pilótafülkét csak egy barátja által seprűnyélből eszkábált eszközzel tudta becsukni. A repülés ennek ellenére sikeresen lezajlott, a gépet a levegőben egy B–29 „repülő erődről” indították, és végül siklórepülésben szállt le. A dicsőségre azonban várnia kellett, a sikeres küldetést titkosították, és a hírt csak 1948 júniusában hozták nyilvánosságra.

Amikor Chuck Yeagert megkérdezik, mit érzett a hanghatár áttörésének pillanataiban, meglehetősen szűkszavúan annyit mondott, hogy teljesítette a feladatot és csak erre koncentrált. Azért a dolog nyilván nem volt ennyire egyszerű: volt néhány keserves, nehéz másodperc, amikor Mach 0,94 sebességnél a kezében berezonált a kormány, s ekkor kellett higgadtan döntenie, hogy tovább repüljön és bízzon a gépben. Ezt követe a Mach 1 után a meglepően sima, nyugodt repülés a szuperszonikus világban. Yeager még a hangrobbanást sem hallotta, ami annyira megrémisztette a földön lévőket, hogy azt hitték, vége Yeagernek és az X-1-nek.

Részt vett a koreai háborúban, legveszélyesebb küldetésének nem az X-1-est, hanem a MiG–15-öst tartotta: Kadená­ban egy dezertált észak-koreai pilóta gépét kellett úgy berepülnie, hogy semmit sem tudott a paramétereiről, ráadásul minden műszer metrikusan mutatott, ami neki nem sokat mondott. Viszont a háború megnyerése szempontjából létfontosságú volt, hogy alaposan megismerjék az ellenség csúcstechnikáját. Ezredparancsnok volt néhány évig Németországban, dolgozott Pakisztánban, rengeteg bevetést repült F-4-essel a vietnami háborúban. Életében összesen 360-nál több típust repült, békeidőben is aktív volt egészen 1975-ig, amikor visszavonult mint nyugalmazott dandártábornok.

A hangsebesség fölötti első repülés 65. évfordulóján megint repülhetett szuperszonikusan, igaz, kétüléses harci gépben. Amúgy a saját kisgépén rendszeresen felszállt, amíg tehette, járta a világot és Amerikát, előadásokat tartott, interjúkat adott, s fel-felruccant a hegyekbe vadászni vagy Alaszkába horgászni. Azt mondta: „A pokolba is, egyszer csak meg kell halnia minden embernek, de én minden percét élveztem az életemnek, és minden percét élvezem most is.”

Történelmi jelentőségű teljesítménye számos hollywoodi produkciót inspirált, ezek közül a leghíresebb a Philip Kaufman rendezte Az igazak című film. Az 1983-as alkotás azokat a pilótákat követi nyomon, akiket kiválasztottak az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Mercury-programjának – az Egyesült Államok első, emberek részvételével végrehajtott űrprogramjának – asztronautáivá. A filmben Sam Shepard alakítja Yeagert, aki egy kis szerep erejéig maga is felbukkan a produkcióban. A film, amelyben Fred Ward, Dennis Quaid, Ed Harris és Scott Glenn alakította a többi főszereplőt, négy Oscar-díjat is nyert 1984-ben. Yeagert több kisebb-nagyobb filmes szerepben is láthatta a közönség, játszott a Smokey és a Bandita 2.-ben, valamint főszereplője volt a Flying Without Fear című alkotásnak.