Magyar nyelvterületen elég kevés harangkiállítás látható: a legismertebb a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum udvarán tekinthető meg, itthon pedig a székelyudvarhelyi Székelytámad vár bástyáján látható egy válogatás Lázár Imre vállalkozó-mérnök magángyűjteményéből. Mindkettőt alkalmunk volt meglátogatni.
A Magyar Nemzeti Múzeum udvarán levő kiállítás legrégebbi darabjai a XVII. századból származnak, csodálkozásunkra hiányoztak az olyan régi, XV–XVI. századi harangok, melyek mifelénk – néhány kivétellel – majdnem mindenütt működésben vannak, így például Olaszteleken, Gelencén, Lisznyóban, Maksán is. Érthető, ugyanis mifelénk nem voltak olyan gyakoriak a török-tatár betörések, amelyek idején leggyakrabban a fából készült haranglábakon lévőket pusztították el a tüzek.
A Magyar Nemzeti Múzeum udvarán látható állandó jellegű harangkiállításon éppen a 106 éves korában elhunyt dr. Patay Pál (1914–2020), a nemzetközileg elismert régész, főmuzeológus és harangkutató (fotó) kísért, akivel a bemutató alkalmával ismerkedtem meg. Fiatalkorában Aradon volt tanár. Később sok száz harangtornyot meglátogatott, számtalan tanulmánya és öntőmúzeumi beszámolója, kiadványa jelent meg ebből a témakörből. Legismertebb összefoglaló munkája Magyar harangok címmel jelent meg Budapesten.
A harangfeliratok a régi idők jeles eseményeit és személyiségeinek neveit őrzik, s mint ipartörténeti emlékek, tanulmányozásuk révén megismerhetjük a tágabb és szűkebb régiók, így az erdélyi és a székelyföldi-háromszéki jeles harangöntők neveit, s műhelyeik hollétére is fény derül. Régiségük révén harangjaink műkincs értékűek. Ki hitte volna, hogy megyénk legrégebbi harangjai a XV. századból valók, s az egyik feliratos műemlék harangunk – az 1426-ból származó szotyori – még a nándorfehérvári győzelem előtt készült, talán éppen egy brassói szász mester öntödéjében? Ez a régi harang ma is ép, de mert féltik, hangját csak jelesebb napokon hallhatjuk. A bikfalvi reformátusok XVII. századi harangja pedig az első, amelyen a latin felirat mellett 1640-ben elsőként jelenik meg magyar nyelvű szöveg. Ezek a lakosság lelkéhez olyan közel álló hangszerek megjárták a harctereket is, egy részükből ágyúcsövek készültek a magyar szabadságharc idején, másokat a két világháború idején szedték össze, olvasztották be, de vannak olyanok is, amelyek megmenekültek, hazakerültek és újra szolgálnak.
