Markó Béla szövetségi elnök sajtótanácsosa, Csernik-Vass Attila juttatta el szerkesztőségünkhöz az alábbi írást.
Az elmúlt napokban az RMDSZ szórványképviselői állásfoglalást hoztak nyilvánosságra, amelyben arra hívják fel a figyelmet: a szövetség ellenében induló független jelöltek megfoszthatják a szórványrégiók magyarságát a parlamenti képviselettől.
Idézek az állásfoglalásból:
,,Az új, egyéni választókerületes szavazási rendszer alapján történő voksolásra való tekintettel az a tény, hogy számos erdélyi-székelyföldi településen független jelöltek indulnak képviselői és szenátori mandátumok megszerzéséért az RMDSZ jelöltjeivel szemben, minden korábbinál nagyobb veszélybe sodorja az általános magyar érdekképviseletet.
Mint a szórványmagyarság felelős képviselői, kötelességünknek érezzük felhívni a magyar választópolgárok figyelmét arra, hogy a függetlenekre leadott szavazatok amellett, hogy a román pártok jelöltjeinek kedveznek, képviselet nélkül hagyhatják azokat a szórványmegyéket, amelyek eddig parlamenti képviselettel rendelkeztek.
A függetlenek által elvitt szavazatok a szórványrégiók magyarságát fosztják meg attól a parlamenti képviselettől, amely sajátos helyzetük vonatkozásában megmaradásuk zálogát jelentheti."
Bár méltánytalan, mégis érthető, hogy a szórványképviselők állásfoglalása nem gerjesztett vitát az erdélyi magyar közéletben — hiszen függetlenek máskor is indultak, mondhatnánk —, ez azonban egy egyértelmű jelzés, hogy a szórványban élő magyarokat élénken foglalkoztatja, mi több, aggasztja, hogy mi történik a Székelyföldön, és az elmúlt tizennyolc év tapasztalata kétségtelenül őket igazolja. Ugyanis a látszat ellenére a székelyföldi függetlenek kérdése valójában nem a Székelyföldről, hanem alapvetően a szórványmagyarokról szól. Másképpen fogalmazva: a székelyföldiek választói magatartása mindig is jelentősen, mondhatni, döntő módon befolyásolta a szórványban élők helyzetét, választási esélyeit, és ez az egyfajta függés most, az egyéni kerületes választási rendszer bevezetésével tovább erősödik.
Az új választási rendszer szerint ugyanis ahhoz, hogy egy jelölt megnyerje a választásokat az adott választási körzetben egyszerű többségre, azaz a választásokon résztvevők szavazatainak felére és még egy szavazatra van szüksége.
A szórványképviselők erre próbáltak figyelmeztetni: előfordulhat, hogy egy-két székelyföldi mandátum esetében nem lesz meg a fele plusz egy szavazat, ugyanis egy gyenge választási részvétel esetén a független vagy román pártok színeiben induló magyar jelöltek elvihetnek annyi szavazatot, hogy az egyébként egyedüli esélyes RMDSZ-jelölt ne kapja meg a szükséges szavazatszámot, és akkor ennek mandátumát honnan máshonnan, mint a szórványmegyékből származó szavazatokkal kell ,,kipótolni". Ez azt jelenti, hogy egy adott székelyföldi mandátumot a szórvány ,,ment meg". Természetesen, önmaga rovására, hiszen ezáltal saját jelöltjeinek esélyei romlanak, és rossz esetben ezzel a bejutás elméleti lehetősége is megszűnik.
Az egyéni kerületes választási rendszer tehát elsősorban nem a székelyföldi képviseletet veszélyezteti, hiszen itt, szinte bizonyosan, az RMDSZ jelöltjei megnyerik a versenyt, habár egy gyenge választói részvétel esetén az RMDSZ ellenében induló független jelöltek itt is elérhetik, hogy akár román párt jelöltje nyerjen. A nagy veszély mindenekelőtt a szórványra leselkedik, mert megfordulhat a trend: ezúttal nem a nagy magyar szavazóbázis, Székelyföld viszi be a parlamentbe a szórványt, hanem fordítva, a szórványmagyarok szavazatai pótolják fel a székelyföldi mandátumokat, és ezzel, minden valószínűség szerint, feláldozzák saját képviseletüket.
Ezért merül fel egyre erőteljesebben a Székelyföld felelőssége: ha az itt élő magyar közösségek nem szavaznak egységesen és az országos átlagnál nagyobb arányban, nagy az esélye annak, hogy például Arad, Hunyad, Máramaros, Temes vagy Beszterce megyében egyáltalán nem lesz RMDSZ-képviselet, de gyengülhet Kolozs, Szilágy és más megyék képviselete is. A székelyföldi választási verseny tehát — a kialakult látszattal szöges ellentétben — nem a pluralizmusról, nem a politikai nézetkülönbségek szabad ütköztetéséről, nem a ,,választás szabadságáról" szól, hanem valójában a felelősségről: arról, hogy a Székelyföldnek jól kell teljesítenie, és többletszavazatot kell hoznia, nem pedig elvennie a támogatásra váró szórványtól.
A jelenlegi arányos képviselet megőrzéséhez alapvetően az szükséges, hogy mindazokban a választókerületekben, amelyekben a magyarság többségben van, az RMDSZ jelöltjeinek meg kell szerezniük a fele plusz egy szavazatot. A törvény furcsa következménye, hogy amennyiben ez nem sikerül, az illető mandátum ,,felpótolásához" jóval több szavazatot kell elvenni az országos kosárból, mint amennyi szükséges lett volna egyébként a fele plusz egy szavazat eléréséhez, hiszen ezt a szavazatszámot nem a választásokon az illető kerületben részt vevők száma, hanem a bejutási küszöböt átlépő pártokra leadott összes szavazat alapján számolják ki, és ez borítékolhatóan magasabb lesz. Ha például a jelöltnek az illető kerületben az egyszerű többséghez elegendő lett volna még kétszáz szavazat, kipótolás esetén az országos kosárból akár tíz-húszezer szavazatot is elvihet.
És itt merül fel a ,,független jelöltek" felelőssége is, bár ez mindenekelőtt emberi, erkölcsi kérdés: a függetleneknek sem a szórványban, sem a Székelyföldön nincs esélyük mandátumot szerezni, és ezt ők is nagyon jól tudják, de azt a látszatot kívánják kelteni, hogy ez egy egyszerű demokratikus gyakorlat, holott — és ehhez nem kell szórványmagyarnak lenni, hogy megértsük — jóval súlyosabb kérdésről van szó. Ha függetlenek, akkor viseljék ennek személyes felelősségét. Valójában ezek az emberek egyet érhetnek el, és nagy valószínűséggel ez is a cél: meggyengíteni a magyar képviseletet.
A felelősség kérdése természetesen nem ennyire fekete-fehér: Székelyföld valóban felelős a szórványmagyarságért, de a szórvány is felelős a Székelyföldért.
Azt mondhatjuk, hogy mindenki felelős mindenkiért, és minden magyar közösség — éljen tömbmagyar vidéken vagy szórványban — egymásra van utalva ebben az alapjában véve román—magyar választási versenyben.
A szórványmagyarság—Székelyföld viszony tehát mindenképpen megérne egy közvitát, bár ez csak egy elméleti okfejtés lehet: hiszen a legutóbbi helyhatósági választások eredményei azt mutatják, alig valószínű, hogy a Székelyföld szavazatot vinne a szórványtól. Az egyre hangosabban megfogalmazott aggodalmakra és a felelősség kérdésére is viszont csak november 30-án kapunk majd választ.
A szórványmagyarok, a székelyek és a függetlenek is. Mi, mindannyian.
Vass Attila
