A magyar szabadságharc évfordulója alkalmából a szovjet csapatokkal szemben állókra, a lehetetlent vállalókra és az erdélyi áldozatokra emlékeztek Baróton a millecentenáriumi emlékműnél.
Az esemény konferansziéja, Demeter Zoltán szóvá tette: bár a szervezők tényleg nem tartották be a törvényes előírásokat, Nagy István polgármesternek figyelembe kellett volna vennie a rendezvény jelentőségét, s nem illegalitásba taszítani az emlékezni vágyókat.
Márton Árpád képviselő Ómolnár Miklós 12 nap, amely... című könyvéből idézett, majd kijelentette: a mai nemzedéknek kötelessége fejet hajtani azok előtt, akik hitték, s életüket is képesek voltak áldozni a szabad, diktatúra nélküli életért. A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós sajnálatát fejezte ki, hogy azok, akik ötvenkét esztendővel ezelőtt fegyvert ragadtak a nemzet érdekében, napjainkban nem minden esetben örvendenek hivatalos elismerésnek. Mint mondotta, a mai nemzedék számára eljött a pillanat, hogy az ősök példáját követve valami emlékezeteset tegyen a nemzet érdekében. Ezt úgy lehetne elérni, ha az önrendelkezés megvalósítását mindenki zászlajára tűzné, és egységesen kiírnák az erről szóló népszavazásokat. Id. Antal István nyugalmazott lelkipásztor rövid imát követően arra emlékezett, hogy mint fiatal lelkész miként élte meg 1956 októberét, illetve az azt követő nehéz éveket.
