Demeter J. Ildikó
„Zöld” a fél ország járványtanilag, a naponta igazolt fertőzések száma feleakkora, mint novemberben, az új oktatási miniszter az iskolanyitás hívének vallja magát, ezt kérik egyre hangosabban a pedagógusok, szülők és gyermekek – de marad az online tanítás, még egy hónapig bizonyosan.
Azokban a falvakban is, ahol nincs se koronavírus, se megfelelő internetkapcsolat. És magyarázat sincs.
Mondogatják ugyan a központi hatóságok, hogy a járvány következő hullámától tartanak, mert decemberben eleresztették a gyeplőt az emberek, de ez inkább a felelősség áthárításának tűnik, mint megfontoltságnak. A kormány ugyanis nem készült jól a második hullámra sem, a választások miatt késve és habozva hozott intézkedéseket, és azokat is tetszőlegesen érvényesítette. Sok határozat eleve zavaros volt, kezdve a tavaszi kijárási tilalommal, mikor (más országoktól eltérően) nem szabták meg a mozgási távolságokat, a büntetéseket pedig a rendőrök belátására bízták, s ez a homály ma is ott lebeg minden fölött, habár azóta új kormányunk van.
Most sem világos, hogy miért nem lehetséges a jelenléti oktatás, mikor a hivatalos adatok szerint elég jól állunk, és már az oltási kampány is megkezdődött. Az lehet az ok, hogy elhallgatják előlünk a valós fertőzöttséget, ami valószínűleg sokszorosa a papíron levő számoknak. Hiszen egyre többen végeznek otthoni gyorsteszteket, mivel az állam igencsak szűkre, az állítólagos (de soha el nem ért) napi 55 ezres kapacitás kétharmada alá szabta a tesztelést, és az sem egyenletesen, lakosságarányosan oszlik meg a megyék között. Így nyilván nem lehet tiszta képünk a járvány alakulásáról, csak az intenzív osztályokon fekvő koronavírusos betegek tartósan magas számából gondolhatjuk, hogy rosszabb a helyzet, mint ahogy beismerik.
Egyébként Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter is a kórházak túlterheltségével érvel az iskolák megnyitása ellen. Ez érthető, de az már nem, hogy miért nem tesznek valamit e tarthatatlan állapot ellen, miért nem tesztelnek szélesebb körben – kezdhetnék ezt a pedagógusokkal is, hogy legalább az elemisták megszabaduljanak a táblagéptől –, miért nem hoznak egyértelmű szabályokat, miért nem lépnek fel szigorúan legalább a kihívó törvényszegések ellen? Mire várnak?
Az oktatás egyre mélyebb gödörbe kerül, és nem az fogja kirántani, hogy módosítják a végzős évfolyamok vizsgafeltételeit. Ez tavaly nyáron a március 11-e utáni tananyag teljes elengedését jelentette. Utánadobnak még egy fél évet? Akkor minek kínlódtak eddig? Az érintettek szerint az online oktatás hatékonysága még ott sem éri el az osztályban való tanításét, ahol tanár, diák és szülő is mindent beleadott, de több százezer gyermek van, akinek lemaradása nem hozható be célzott programok nélkül. Nem tudni, mi lesz velük: továbbengedik őket a következő tanévbe ezzel a hiányos tudással, vagy évismétlőre fogják, vagy nyáron pótoltatnak be a kiesésből, vagy végre lazítanak a tananyagon? De mikor? Vannak más károk is, a Cumpănașu-botrány is mutatja, hogy már késő. És minél tovább halogatják a normalitás helyreállítását, annál nagyobb lesz a baj.
