A kopjafás szemerjai temető bejárata mellől például elmaradt a járda. Jön a távolabbi városlakó az autójával, szépen leparkol a Bartók Béla utcai kerítés mentén kijelölt helyek egyikén, elindul gyalog a bejárat felé, de az új járda a saroknál véget ér, onnan vagy a (már eléggé kitaposott) füvön, vagy az úttesten, a gépkocsik között kell továbbmennie a temetőkapuig. De a régi Szemerja felől érkezők számára sincs járda, csak a túloldalon, és ha ott jönnek, a zebrán átkelve ők is csak az úttesten vagy a füvön érkezhetnek meg szeretteik sírjához, nemegyszer sáros cipővel, aminek nyomait kénytelen-kelletlen a ravatalozó előtt hagyják. Nem lehet a Stadion utcai kerítés mentén is kikövezni legalább egy keskeny járófelületet?

ZSUFFA LEVENTE, Kovászna. Megragadta a figyelmemet a Háromszék 2020. december 18-i számának Nyílttér oldala, N. Kányádi Mihály, Nádudvary György és különösképpen Dezső Bernát cikke. Figyelmeztetés az RMDSZ-nek, hogy nem jól csinálják, amit csinálniuk kellene, és ez így megy már 30 éve. Sajnos, akik tisztségviselői ennek a pártnak, csak azokat képviselik, akik tagjai a szervezetnek, és semmi esetre sem a romániai magyar kisebbséget. Ez saját tapasztalatom, de már többször bebizonyosodott. A választások eredményéből kiderül, hogy egyre többen reményvesztettek lettek, kiábrándultak és nem mentek el szavazni. A jelenlegi választottak meg vannak elégedve önmagukkal, és úgy képzelik, hogy minden jól megy. A ló hátáról azonban nem lehet mindent látni. Közben le is kell szállni róla. Koós János egyik dalából idézem: „Kapitány, kapitány, téves az irány!”

K. P. G., Sepsiszentgyörgy. Meg szeretném dicsérni a sepsiszentgyörgyi városvezetőket a gyalogátkelők élesebb megvilágításáért. Autóvezetőként nagyra értékelem, hogy most már jól lehet látni az erősebb lámpákkal felszerelt zebráknál, eddig ugyanis az általános utcai fénybe belevesztek a részletek, és nem mindig lehetett észrevenni különösen a sötétebb öltözetű járókelőket.