Van úgy, hogy csak szükségmegoldásnak tűnnek cintermeink kőtárai. Egy-egy ide mentett régi sírkő emlékeztet ugyan, de már elvesztette azt a szerepét, hogy mutassa is, hol nyugszanak porai annak a személyiségnek, akiknek már csak a nevét őrzi a porladni is kész homokkő.
A régi kőfaragók készítette, figyelemre méltó jelrendszerrel rendelkező szimbólumos-virágmintás faragott fejpárnák a haskövek (tumbák) sorsára jutnak, egyre ritkábbak a sírkőfaragó mesterek is, rég nem működnek falusi kőbányáink, s a cementes-mozaikos jelenkori, gyorsabban pusztuló sírköveken új, olykor szegényes szimbólumok jelennek meg.
A vargyasi népes unitárius eklézsia 19. századi lelkészének és emberöltőket oktató-nevelő kántortanítójának közelebbi rokonai már nem élnek ugyan a faluban, de emléküket még őrzik az idős ma élők, a kései rokonok, hagyatékukat pedig nyomtatott könyvek, s így síremlékük megőrzése-gondozása több, mint kötelesség. Kálnoki Kiss Sándor (szül. 1936) Budapesten élő nyugalmazott mérnök vaskos kötetben mentette meg két dédnagyapja, Kisgyörgy Sándor (1845–1935) unitárius esperes-lelkész és Kálnoki Kiss Tamás (1846–1909) rektor-tanító családjának hagyatékát és emlékét, melyet népes közönség előtt 2017 nyarán mutattak be Vargyason példaadó cselekedet gyanánt, leckeféleként sok-sok jelenlevő számára. Kálnoki Kiss Sándor kettős dédunoka látván, hogy a két dédapa születése között csupán húsz nap telt el, eltervezte születésük 175. évfordulójának megünneplését. Tette ezt azért is, mert az esperes-lelkész mindig a közösségért dolgozó, családját együtt tartó, hivatását magas szinten 41 évig gyakorló papként végezte.
Az elmúlt nyáron mindkettőjük síremléke és sírhantja megújult (felvételünk), melyeket évente a helybeli unitárius ifjúsági egylet tagjai is gondoztak. A két síremléket áttelelő örökzölddel ültette be Barabás István baróti kertész.
Az ősök után való kutakodás a két család származási törzsfájának összeállítását eredményezte, s a könyvbemutatón a dédapák minden fellelhető élő leszármazottja megjelent a vargyasi kántori lak tanácstermében. Az ilyen emlékezések és családi találkozók nemzetségeink és nemzetünk megmaradásának egyre fontosabb megtartóerői. A családi fórumon megismerkedtek egymással a kései rokonok, fiatalok, gyerekek, élő kapcsolat alakult ki, ami azóta is működik.
A vérségi kapcsolatot még a világjárvány sem tudta megakadályozni, ugyanis 2020. december 27-én, vasárnap amolyan családtörténeti születésnapról emlékeztek meg a vargyasi unitárius templomban. Az egykori lelkész és tanító már a kollégiumi időkből barátságot ápolt, s lettek a népes gyülekezett irányítói-gondozói. Ilkei Árpád helyi unitárius lelkész Lukács evangéliumának (2,19) soraira építette szószéki beszédét, és elmondta annak üzenetét a járvány miatt megcsappant lélekszámú híveknek: hogy az első karácsony után, amikor a pásztorok visszamentek nyájaikhoz, a napkeleti bölcsek is hazatértek, a betlehemi csillag fénye is behalványult a többi csillag közé, Mária mindazt, amit látott és hallott, nem feledte el, hanem szívében forgatta.
A megszakíthatatlan családi kötelék tanúbizonyságaként marosvásárhelyi kései leszármazottak is részt vettek az istentiszteleten, s abban az ősi lelkészi lakban fogadta őket a papi család, amely Kisgyörgy Sándor esperes-lelkésznek is hajléka volt.
Akik nem lehettek jelen, az Erdővidék TV kisfilmjén követhetik az emlékező istentiszteletet (szerkesztő, operatőr: Székely Blanka).
