Főhajtás a mártírok emlékműve előtt
A tapsviharral fogadott köztársasági elnök előbb a középiskola számítógéptermét, majd a névadó Baróti Szabó Dávid emlékszobáját tekintette meg. Kotecz József felsőrákosi unitárius lelkész áldását követően a kommunista diktatúra ellen magányosan tiltakozó cseh, magyar és székelymagyar fiatalokról Andorkó Júlia magyar szakos tanárnő szólt.
Sólyom László beszédében úgy fogalmazott, hogy bár a diktatúra éveit az emberek lelkéből nem lehet kitörölni, de reményt jelent az iskola udvarán látható ifjú nemzedék, mely már tudja, szabadon beszélhet, és lelkiismeretére hallgatva gondolkodhat. Erdélyi látogatásáról szólva kijelentette: azért fontos, hogy bejárja a magyar megyéket, mert az újságokból, a tévé híradójából nem derül ki, miként gondolkodnak az anyaországtól elszakítottak. ,,Látni kell az emberek arcát, kezet kell fogni velük, így érezni a magyar nemzet egységét" ― fogalmazott a köztársasági elnök. A három antikommunista tiltakozónak közös emléket állító alkotást Moyses Márton testvére, Moyses Éva és Lázár Szilárd leplezte le, majd Sólyom László koszorút helyezett el.
Az avatásra előkészített 1956-os emlékműnél az ötvenkét esztendővel ezelőtt történteket Józsa Árpád Csaba elevenítette fel. Sólyom László szerint 1956-ra büszkének kell lennünk, hiszen annak ellenére, hogy vérbe fojtották, a kommunista rezsimek alatt szenvedők számára reményt jelentett az a tudat, hogy van egy hely a világon, ahol leverték a vörös csillagot, ahol néhány napra ismét szabad lett a sajtó. Sólyom László szólt a Traian Băsescuval való találkozásáról is. Elmondta, azt kérte a román államfőtől, hogy rehabilitálják az 1956-os romániai elítélteket.
Az új emlékművet Tóth József baróti római katolikus plébános szentelte fel, Bartha Attila református lelkipásztor igét hirdetett, majd Puskás Attila volt politikai fogoly és az alkotó, Éltes Barna képzőművész leleplezte. Sólyom László néma főhajtással adózott a forradalom hősei és a kommunista hatalom által bitófára küldöttek emléke előtt. Benkő Levente újságíró, történész 1956 erdélyi vetületeinek néhány mozzanatát ismertette, majd részletesebben szólt az erdővidéki bebörtönzöttekről. Kutatásai szerint a régióból származó 58 politikai elítéltre összesen 383 év börtönt róttak. A magyarországi Politikai Foglyok Szövetségét képviselő Mádi Jenő kijelentette: azért lázadt fel a fiatalság, mert világossá vált számára, hogy lelket, hitet és hagyományt felemésztő kommunista rezsim került hatalomra, s ebbe nem tudott — nem is akart — belenyugodni. A Kovászna megyei Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, Török József ,,a kő" elkészítéséhez (az egyik baróti tanácsülésen az önkormányzati képviselők folyamatosan így nevezték a műalkotást) nyújtott segítséget köszönte meg a kereskedelmi társaságoknak, egyházaknak és alapítványoknak, majd reményét fejezte ki, hogy az ötvenkét esztendővel ezelőtti véres eseményekhez hasonló sosem fog történni.
