Falubajok

Jelenlétünkben boncolgatták a falubajokat azok, akik jártasak a témakörben: Rákosi Árpád, Csernáton község újonnan megválasztott polgármestere, Könczei Csaba és Vén Gábor, a községi tanács albisi képviselői. Meghívottként megtisztelte a tanácskozást Tódor Béla, a falu református lelkipásztora, Csiszér Béla egyházgondnok és Berde Levente, mindketten vállalkozók.

A felsőcsernátoni gyökerekkel rendelkező Rákosi Árpád függetlenként megválasztott polgármester elmondta, hogy rendelkezett már egyfajta gazdasági tapasztalattal, így készséggel jelentkezett a megmérettetésre, olyanok, akik a változást óhajtották.

– Örvendek, hogy az útkeresés dolgában összegyűlt albisiak meghívtak – mondta –, most kezdek neki a település megismerésének. Nem sima utat keresek, bár az aszfaltozás is feladatunk, hanem egy olyant, amelyen a három faluból álló község minden lakójának szívét-lelkét elérhetném-megközelíthetném, azzal a céllal, hogy meggyőzzem őket: megváltozott kihívásokkal terhelt időszakba léptünk, amely arra kötelez mindnyájunkat, hogy a közösségi élet megtartóerejének legyenek egyen-egyenként közkatonái, megértve azt, hogy csak a közös munka, a faluközösségeket megtartó székely összetartozás vihet az annyira szükséges és még élő csernátoni egészséges népszellem életre keltéséhez, megszilárdításához. Ezt az ösvényt-utat kezdtem meg most építeni, önökkel és egy tapasztalt alpolgármesterrel, Fábián Sándorral. Van, amit tenni itt is, ott is. Ott éppen a megkezdett aszfaltozást kell befejezni, megkezdték a csernátoni óvoda javítását, folytatni kell az iskola felújítását. Készül az albisi új ivóvízhálózat tervezete is, ami az önök számára a legfontosabb, ezt követné a kanalizálás. Mivel Dálnok lakossága nem üti az előírt lélekszámot, nem tud pályázni, a vezetéket összekötik Albissal, és közös csatornán kerül a szennylé a csernátoni ülepítőhöz – fejtette ki a polgármester.

Több elvárás, kevesebb siker

Könczei Csaba tanácstag 2007-től ismeri Albis közéletét, azt is, ami volt, s azt is, ami csak ígéret formájában maradt.

– A kollektív által épített régi vízhálózat meghibásodott, azzal nincs mit kezdeni, arra kell pedálozni, hogy az új hálózat tervezete fedje le Albis minden falurészét. Sajnos, van olyan udvari kút, amelyben a száraz évszakok miatt már nincsen víz, és olyan is, amely be van fertőzve, de még olyan bennvaló is akad, ahol nincsen családi kút! A szennyvízhálózat is régi nóta itt, erről a tervtől a Háromszék már négy esztendeje írt. Mozgatnia kell a községvezetésnek Dálnokot, hogy kezdje meg, és akkor majd mi is örvendezhetünk. Az aszfaltozás is az infrastruktúra része. Merem hinni, hogy az aszfaltos albisi utcaszakaszok modernizálása nem csak ígéret, mert örvendenie kellene annak a falu távolabbi részén lakó adófizetőnek is! Nem azt jelenti sommázásom, hogy a tovatűnt községvezetők semmit sem tettek. Ott a vadonatúj faluháza, de semmilyen tevékenység nincsen benne, lehet, ha tovatűnik a koronavírus, belakja majd az Albisban amúgy is hagyományos kulturális tevékenység.

– Én csak ebben a jelenlegi ciklusban lettem képviselő – kapcsolódott a beszélgetésbe Vén Ferenc volt községi képviselő 33 éves fia, Vén Gábor. - Jelenleg az albisi gyereklétszám aggasztó. Nem csak nekünk, hanem a velem egyidőseknek is vannak felcseperedő gyerekeik. Megoldást kell találnunk a szülői közösséggel arra, hogy ne kelljen senkinek más faluba elvinnie gyerekét, hogy működhessen később is itt az iskola. Én sem fogom elvinni a gyerekeimet, s ha képzett tanítónőket/óvónőket neveznek ki ide, bizalom születik az iskola irányában, kisgyerekét senki sem fogja cocókáztatni más településre! Ha egyszer valahol megszűnik az iskola, ott újat alig hiszem, hogy valaha megnyithassanak! Arra kérem a polgármester urat, hogy legyen önnek édesgyermeke Albis és a kicsi Ikafalva is, ne minden községi tanácsülés arról szóljon, hogy a beruházási pénzeket a községközpont emészti fel.

A beszélgetésbe bekapcsolódott Berde Levente, aki fiatal műszaki értelmiségiként, villamosmérnökként tíz esztendeje telepedett Albisba.

– Egy futó látogatás alkalmával megtetszett mindkettőnknek ez a település – részletezte megtelepedésüket –, telket vásároltunk, családi házat építettünk, s túl azon, hogy szép helyen lakunk, éppen a Pázsint nyugati szélén, arra kellett törekednünk, hogy a családi fészekben két gyerek szüleiként anyagilag is meg tudjunk élni. Tudtuk: törekedni kell, hogy valamelyest hasznára lehessünk annak a falunak is, ahol fészket raktunk. Ha baj van bármilyen készülék javításával, készséggel tudok segíteni, a feleségem pedig jogász, így tanáccsal ő is igyekszik segíteni. Kitartással a dolgok anyagi része is összejött. Informatikai szolgáltatással foglalkozom, amelynek egy részét a világháló segítségével itthonról is el tudom végezni, bármilyen javítási munkálatra megkérnek a faluban, készséggel megoldom. Tanfolyamot is tartottam azoknak, akik óhajtottak megismerkedni a számítógépekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal. Továbbra is hasznára akarok lenni a településnek.
Negyedszázad lélekművelés

A szerző felvétele

Albisban Tódor Béla a 314 lelket számláló református gyülekezet lelkipásztora, akit rokoni szálak is kötnek a faluhoz. Ebben az esztendőben lépett szolgálata 26. esztendejébe, mi pedig tudtuk, hogy már teológus korában elkötelezte magát ezzel az egyházközséggel. Kijutott számára az eklézsia javainak – templomnak, harangtoronynak – a javításából, restaurálásából is.

– A parókia korszerűsítése is fontos volt – mondta –, vendégszobákat alakítottunk ki, kazánházat építettünk, melléképületet, garázst az udvaron, tavaly székely kaput és új kerítést a templomhoz, a parókia elejébe és a kántori lakás köré, ezekben a munkálatokban a polgármesteri hivatal is segített. Harangtornyunk tatarozásán két évig dolgoztunk. Időközben újra kellett fedni az ásatások után a templomot, belülről meszeltünk, de az épület külső oldalára még nem került sor.
– Nagyobb gondja a gyülekezetnek az alaposan romossá lett kántori lak, melynek felújítása meghaladja pénzügyi lehetőségeinket – egészítette ki a teendők sorát Csiszér Béla, az egyházközség gondnoka. – Őrizzük még két értékes harangunkat, s hogy bajuk ne eshessen, kézzel megy a harangozás, működtetésük ezért nincs automatizálva.

A kis létszámú vallásközösségnek a középkorban már román stílusú, majd gótikus kőtemploma volt. Ezt később részben átépítették. Újabban előkerültek régi boltozati elemei, gótikus sekrestyeajtója, növénydíszes belső falfestményrészletei. A restaurálás idején egy 13–14. századi gótikus keresztelőmedence is napvilágra került. A templomot ovális alaprajzú 15–16. századi várfal övezi, melyet megviselt az idő. Déli oldalán áll a kaputorony, erre építették rá később a ma is álló hagymasisakos, barokk harangtornyot.

Ellensúlyozás

Albisban hála a Fennvalónak még megszólal az iskolacsengő, de mivel egyre aggasztóbb itt is a fél évszázada tartó kiábrándultság, ennek leküzdéséhez fel kell pártolni a vallási-nemzeti jellegű tevékenységeket, megteremteni ismét az összefogást – hangoztatták a tanácskozás résztvevői. Ajánlatos lenne szerintük meghallani és követni a maroknyi helybeli értelmiségi vészharangját, akik a lakosság szolgálata, a szellemi-erkölcsi tennivalók iránt elhivatottságot éreznek. Az elhangzottak szerint a szülői közösségnek is tennie kellene azért, hogy a legjobb és a legfelkészültebb pedagógusok kerülhessenek mindig a helyi iskolába.

Rákosi Árpád polgármester elmondta, hogy folytatni fogja a falugondok mérlegelését, a bajok ellensúlyozását célzó hasonló helyi tanácskozások szervezését, Tódor Béla lelkipásztor pedig tervébe vette a megmaradás és az újrakezdés helyi emlékművének elkészítését. A múlt emlékeinek megőrzését vállalták fel a faluhoz kötődő pedagógusok – Bakcsi Csilla nyugalmazott magyartanár és Kisgyörgy Berta irodalom–történelem szakos –, Albis-barátok, akik a falu ’48-as szabadságharcban elesett hősei-résztvevői és a két világháború helyi áldozatai névsorának összeállításán munkálkodnak. A harangtorony fedett bejáratában szándékoznak közszemlére tenni.

Az is kiderült, hogy Albis múltjáról és jelenéről összegyűlt egy hasznos falufüzetre elegendő dokumentációs anyag.