A hagyományos kabaré műfajának egyik utolsó képviselője 2019 tavaszán kétoldali agyvérzést kapott, majd nemrég koronavírus-fertőzéssel diagnosztizálták. Még idén is bizakodott benne, hogy egyszer újra színpadra állhat.

A művész Polacsek József néven született Békéscsabán 1939. január 3-án, édesapja is színész volt, de a holokauszt áldozata lett. 1957-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját, ezután a Győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Később tagja volt a Békés Megyei Jókai Színháznak, a Pécsi Nemzeti Színháznak, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, majd a kecskeméti Katona József Színháznak.

A Mikroszkóp Színpad művésze 1973-tól lett, 1985 és 1993 között, majd 1998 és 2009 között a színház igazgató-rendezőjeként dolgozott. Közben művészeti vezető-főrendezője, állandó közreműködője volt a rádió- és tévékabaréknak, több nagylemeze jelent meg, számos önálló estet írt és adott elő.

Művészetét több alkalommal is elismerték, többek között Jászai Mari-díjjal (1981), Karinthy-gyűrűvel (1982), de megkapta az érdemes és kiváló művész címet 1985-ben és 2003-ban is. Mindezek mellett Radnóti Miklós Antirasszista Díjjal és Erzsébet-díjjal is kitüntették, és több más elismerést is átvehetett.

Főbb rendezései: Valami változik, Jó párt holtig tanul, Csak semmi politika, Előttünk a vízözön, Kiló a lóláb, Minden nagyon szép, minden nagyon jó, Zsarukabaré, Én vagyok a hunyó, Nyerünk vagy nyelünk, Vigyázz, NATO, jön a magyar, Hopp, te Zsiga, Zsebrepacsi, Türelmes zóna, Leggyengébb láncszemek, A tenor háza, Széllel szembe..., Csak semmi duma, Az élet lapos oldala, Le vagytok szavazva, Közkívánatomra.