„A fa egyesekből örömkönnyet vált ki, mások szemében pedig csupán egy zöld akadály...” – írja William Blake költő
Nem sikerült rájönnöm, hogy a Sepsiszentgyörgy határába tervezett kalandparknak tulajdonképpen mi az alapja. Valós igény, a befektető haszonszerző, esetleg jó szándékú, közérdekűnek ítélt ötlete, városrendezési terv, „fejlődés”?
De végiggondoltuk ezt úgy igazából az igénylők, a befektetők és jóváhagyók részéről? Kalandpark az erdőben? Manapság, amikor ilyen irtózatos mértékű erdőirtás folyik? Nem kaland már, nem trendi – csak úgy – az erdőben sétálni? Nem hat már érzékeinkre az erdő csendje, a szél susogása, az apró madarak éneke, az illat, a látvány, a fény játéka, az egész kincsestár? Mindezt nem tudjuk értékelni? Tisztelni? Úgy önmagában? Egyáltalán annak, aki bántani akarja, van fogalma arról, hogy mit jelent az erdő? Mit jelent azok számára, akik a csodálatos pillanatokért, megnyugvásért, gyógyulásért járják? Rájuk gondoltunk?
Nem kellene inkább példát mutatni gyermekeinknek az erdő, a természet tiszteletére, a maga valóságában, mintsem mesterkélten szórakoztatni, szinte szolgálni őket? Persze annak, akinek lesz pénze rá. Gondoljunk bele. Pénzt adni azért, hogy kimenjünk a természetbe „szórakozni”, vagy nem adni ki a pénzt, és mégis feltöltődni, szellemileg aktívabbá, egyáltalán jobbá válni egy csendes erdei sétával? Ha most nem is, de eljön az idő, amikor te is az utóbbit választod. És akkor bánni fogod, hogy miért is mondtál nemet valamikor az erdőjáró gombászásokra. Talán mert megtehetted, egész kicsin még magával hurcolt apád, de jött a kamaszkor, végre ellenállhattál. Amikor újra szívesen mennél begyűjteni az erdő kincseit, már nincs, akitől tanulni... Ilyenek vagyunk, de hál’istennek, néha, még ha későn is, megbánjuk, megfordulunk.
Egy japán közmondás szerint a hegyeket nem a magasságukért becsüljük, hanem mert erdők borítják őket. Ők komoly energiát fektetnek az erdőterápia kutatásába. Igaz, a japán kultúrának alapvető eleme a természettel való szoros kapcsolat. Úgy tudtam és érzem, nekünk is. Főleg a japán kutatásoknak köszönhető, hogy az erdei séta, az erdőfürdőzés (sinrin joku) gyógyhatása ma már tudományos bizonyítékokkal alátámasztott tény. És ezt bárki saját maga megtapasztalhatja!
Ha valaki lépett be erdőbe teljesen egyedül, és az élmény nyomán elfogta az áhítat, majd a hála, oda nem akar kalandparkot. Felfogta, hogy mit jelent az erdő, mit tud nyújtani, s nem akarja megbolygatni a természetet. A fák gyógyító erejének nem vagyunk tudatában. Nem tudjuk, hogy már kétórás erdei séta immunerősítő hatással bír, melynek hatása akár egy hónapig is kitarthat a férfiaknál, nőknél legalább egy hétig. Ha nyitott érzékekkel töltünk el néhány órát az erdőben, nem sietve, csak elmerülve mindabban az élményben, amit nyújtani tud, észrevesszük, hogy közérzetünk javul, relaxáltabbak leszünk, növekszik általános jóllétünk. Mert a természet gyógyszer. Az erdei séta ellazít, megerősíti a legyengült immunrendszert, növeli az ölősejtek számát (ezek veszik fel a harcot a daganatokkal és fertőzésekkel), csökkenti a stresszt, a vérnyomást, a dühöt, a szorongás és depresszió mértékét. Az erdőfürdőzésnek pozitív hatása van az életerő és fáradtság értékeire is. A fák elősegítik a tisztább gondolkodást, a kreativitást, sőt, kedvesebbé és nagylelkűbbé tesznek bennünket. És abban is segítenek, hogy ne töprengjünk folyton a problémáinkon. Dr. Csing Li, az erdőfürdőzés egyik szakértője szerint „nincs olyan gyógyszer, amely annyira közvetlenül hatna az egészségünkre, mint egy séta valamelyik gyönyörű erdőben”.
Hát ezt akarjuk tönkretenni?
Ha kalandparkot építünk bármelyik erdő közelébe, a környék is megváltozik. Megszűnik a tiszta levegő, a csend, amelyet a jelek szerint még mindig nem tudunk értékelni. Dr. Csing Li figyelmeztet is: „Mivel ennyi zaj vesz körül bennünket, sok ember már képtelen élvezni a nyugalom és a csönd gyógyító hangjait. Mára a természet adta csönd Földünk egyik leginkább veszélyeztetett energiaforrása.”
Miért nem fordítva gondolkodunk? Miért akarjuk kitelepíteni a kalandparkot az erdőbe? Miért nem az erdőt telepítjük be a városba? Miért nem fásítjuk a város vagy külváros kalandparkra alkalmas részét, ha a kalandparkhoz fák kellenek? Miért nem teremtünk valódi értéket, mint hogy tönkretegyük a meglévőt? Nemrég vettem észre, hogy az Olt utcában kivágtak két fenyőt. Lehet, volt rá alapos indok, talán korhadtak voltak a méretes törzsek. Fogadni mernék, hogy majd a nyári kánikulában eszünkbe jut a két fa, mert hiányozni fognak: ha átszeljük az aszfalttal és kővel burkolt útszakaszt, semmi sem fogja megszakítani vagy enyhíteni a nap forróságát. És egyre melegebb lesz, egyre inkább hiányozni fog az árnyat adó fák oltalma bent, a városban is.
Gondoljuk még egyszer végig. Biztos, hogy kell nekünk erdei kalandpark ezen az áron? Tényleg nincs más alternatíva gyermekeink időtöltésére? A gyógyító természetet, egyre fogyó erdőinket akarjuk feláldozni? Az ingyenes gyógyterápiát? Vagy vesszük a zacskó gyógyszert, ha meg fogjuk tudni fizetni. Vajon ezt a döntésünket pár évtized után is helyesnek fogjuk ítélni?
Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de mi csak ma tudjuk őrizni azt, amiben hiszünk. Egyre időszerűbb a természetjáró környezetfilozófus, John Muir féltő gondolata: „Létre kell hozni olyan helyeket, ahol minden természeti lény menedéket talál, mert talán ezek lesznek az utolsó helyek, ahol az emberi lélek megnyugvásra lel.”
Végül dr. Csing Li magyarul is olvasható könyvének zárógondolatait osztom meg:
„Minden kutatás azt bizonyítja, hogy az ember gondoskodik arról, amit szeret. Ha megadjuk ezeket az élményeket a gyerekeinknek, akkor szeretni fogják az erdőnek azt a zugát, ahol tanultak és játszottak. Ha a kicsiket engedjük belefeledkezni a táj szépségeibe, megtanulják szeretni és megérteni annak lelkét.
Végül is a természet jövőjét az dönti el, hogy milyen viszonyba kerülnek vele a mi gyermekeink. Engedjük ki őket az erdőbe, hogy felnőttként óvják és védjék a természetet.”
N. Katalin, Sepsiszentgyörgy
Felhasznált irodalom:
Dr. Csing Li: Sinrin-Joku – A fák gyógyító ereje
Mijazaki Josifumi: Sinrin-Joku – Erdőfürdő, a japán módszer a testi-leki egészséghez
M. Amos Clifford: Az erdőfürdőzés kézikönyve
Sarah Ivens: Erdőterápia – Sinrin-joku, avagy zöld út a boldogsághoz
