Egy évvel ezelőtt igényeltünk egy padot az önkormányzattól a lépcsőházunk előtt levő zöldövezetre. A kérést 13 lakó írta alá a 40 közül, és csak egy kifogásolta, aki hosszú ideig falun lakott.
Amióta azonban hazaköltözött, hetente többször is kitámadott engem és más szomszédokat is, hogy a férjem, aki felszerelte a padot, távolítsa is el, mert őt (a harmadik emeleten) zavarják az oda unokáikkal leülő nagymamák, gyermekek. A pad egyébként a mi földszinti lakásunk előtt elhaladó keskeny utca túloldalán van – egy kis zöld területen, amelyet a férjemmel parkosítottunk, hogy szép legyen –, és még senkit nem kellett megszólítanunk azért, mert kellemetlen lett volna a jelenléte. Mások sem panaszkodtak, ellenkezőleg, többen is hálájukat fejezték ki, hogy van hova leülni, a környéken ugyanis sok nyugdíjas lakik.
Ha visszagondolunk, a kommunizmus idején szinte minden lépcsőház előtt volt pad, és senkinek sem okozott fejfájást a gyermekzsivaj – régebb egy kis játszótér is volt néhány méterrel odébb – vagy a felnőttek beszélgetése. De manapság más idők járnak, néha azoktól is hiába várunk elfogadást és megértést, akiknek a szakmájukhoz tartozna... A padvita úgy ért véget, hogy január 15-én reggel megjelent a városháza két alkalmazottja, és anélkül, hogy bárkinek előre szóltak volna, leszerelték és elvitték a padot. De akkor miért adták, ha se ide, se oda nem lehet tenni, mert valaki ezt rossz szemmel nézi? És miért, milyen jogon tüntették el? Az a lépcsőház tulajdona, fizettünk érte! Ez olyan, mint a lopás!
Felháborítónak és cinikusnak érezzük, hogy ezt a padot olyan hirtelen eltávolították, miközben három hónapja leadott panaszunkat nem oldották meg. Azt kértük, hogy bírják rá a földszinti közjegyzői irodát egy külső bejárat nyitására, mert az ügyfélforgalom nagyon zavaró a lépcsőházban, december 21-én is rendőri segítséget kellett kérni, mivel reggel nyolckor több gidófalvi polgár randalírozott és ordítozott a folyosón, és többszöri felszólításra sem voltak hajlandóak kimenni, sőt, még minket fenyegettek meg azzal, hogy levágják a fejünket. Ezt, tisztelt városvezetők, önök szerint kötelesek vagyunk elviselni? 25 éve tűrjük már. Nekünk, lakástulajdonosoknak, nincsenek jogaink?
A választások előtt nagy a szöveg, de amikor segítségre van szükségünk, nem állnak mellénk.
György Ibolya, Sepsiszentgyörgy
