Évtizedek teltek el, míg eljutottunk oda, hogy ne csak kiszolgáljuk tehetséges sportolókkal az ország nagy klubjait, hanem a mi klubjaink is teret tudjanak biztosítani más városok, más vidékek tehetségeinek kibontakozásához. S így van ez rendjén. Csak így tudunk méltó tisztelettel emlékezni az itt született, de máshol vált világhírűvé és máshol született, de nálunk naggyá növő sportolóinkra. Mert ők is a mi sportolóink.

Vidékünk sportmozgalma huszonegy olimpiai versenyzőt tart nyilván — kilenc atlétát, két-két birkózót, evezőst, kézilabdázót, tornászt, egy-egy gyorskorcsolyázót, lovast, öttusázót, röplabdázót, vívót. Olimpiai színre lépésüket véve alapul, a sort Kultsár István hosszútávfutó nyitja meg az 1924-es második párizsi olimpián, aztán következik a két mikós diák, a vágtázó Péter László és Dávid József dobóatléta, akik az 1928-as amszterdami játékokon szerepeltek. 1932-ben Benkő Tibor öttusában és vívásban lépett az ötkarikás küzdőtérre, négy évvel később Berlinben újra két atlétánk, Bodosi Mihály dr. magasugrásban és Gáll Lajos maratoni futásban küzdött a minél jobb eredményért. A második világháború miatt két olimpia maradt el, de jött a római 1960-ban, ahol Kádár András lovastusában képviselte hazánk színeit, 1964-ben Derzsi Ede révén ,,megszerezzük" az első olimpiai pontokat (egészen pontosan hármat, hiszen ennyi jár a negyedik helyért), Münchenben újra két háromszékit találni a küzdőtéren, a bronzérmet nyert Kicsid Gábor kézilabdázót és a két pontot érő ötödik helyen célba evező Tusa Imrét, Montreálban már csak az ezüstérmes Kicsid Gábor a ,,képviselőnk", 1984-ben Jenei Dezső gyorskorcsolyázó igazolja, hogy a téli olimpián is otthon lehetünk, (Jenei egyébként már 1980-ban is olimpiai versenyző volt, akkor bukaresti egyetemistaként), 1984-ben Los Angeles egét egy Zágonból elindult üstökös ragyogja be — az üstökös neve Szabó Katalin, aki négy arany- és egy ezüstéremmel írta be nevét a sport, az olimpiák történetébe. Az ötkarikás játékokon ez idáig négy tornászlánynak sikerült egy olimpián négy aranyérmet nyernie: a szovjet Larisza Latinyina, a magyar Keleti Ágnes, a csehszlovák Vera Cáslavska és a székely Szabó Katalin, aki ezt a négy aranyat még egy ezüstéremmel erősíti meg. 1992-ben Török Edit történelmet írt, nem román, nem magyar, hanem osztrák színekben versenyzett, és nem is rosszul, hiszen ötödik helyen végzett az osztrák női kézilabda-válogatott, Atlantában három atlétánk — Florin Ionescu, Ovidiu Olteanu, Stela Olteanu — és egy evezősünk, Rácz Attila képviselte Sepsiszentgyörgyöt, Romániát, négy évvel később, Sydneyben pedig Florin Ionescu duplázott. Részvételi szempontból az idei pekingi játékok részvételi csúcsot egyenlítettek, itt is négy sportolónk — a birkózó Estera Dobre, Ana Maria Pavăl, az atléta Olteán Csongor és a tornász Adrian Bucur — lépett a világ legrangosabb versenyének küzdőterére.

A három ország — Románia, Magyarország, Ausztria — színeiben szerepelt huszonegy olimpiai versenyzőnk mérlege: négy arany-, két ezüst-, egy bronzérem, egy negyedik, három ötödik hely.

Huszonegy olimpiai versenyző, huszonegy nagyszerű teljesítmény... Eredményeik elismerése, nagyra értékelése jeléül állíttatott az emléktábla, hogy rájuk emlékezve emlékeztessük, jobban mondva ösztönözzük az új nemzedéket példájuk követésére.