A cserkészmozgalom világszintű elterjedése és tevékeny megélése a „másság az egyenlők között” elv és gyakorlat örök érvényű igazságának a sikere is. Ezért szűnt meg a különböző politikai nézetek kizárólagosságát törvénnyé tevő diktatúrákban, ahol az állami propaganda gyűlöletre váltotta a másság tiszteletét.
A második világháborúban egymásnak feszülő, fegyveres leszámolásban érdekelt vezetés megszüntette a cserkészmozgalmat, mivel ez a népek barátságának letéteményese. A magyar királyságban létrejött és kötelezővé vált a leventeség, Romániában a străjeria, Németországban a Hitlerjugend, a Szovjetunióban az Ifjú Gárda. A cserkészet rövid halódás után ezekben az államokban megszűnt, helyét átvették az ellenség kötelező gyűlöletére épülő félkatonai állami ifjúsági szervezetek.
Válogassunk cserkészeknek szóló gazdag példatárból.
I. Ferenc király egy délután kamarása kíséretében Badenben sétált. Egy kis utcából váratlanul gyászmenet közeledett. A koporsó előtt haladt a pap és a sekrestyés, mögötte senki. A király megszólalt: „Sajnálatra méltó ember, senkije sincs, aki utolsó útjára elkísérje.” Levette kalapját és hajdonfővel kísérte a koporsót. Nem kérdezte meg a halott nevét sem.
Rotschild milliomos bécsi bankárral történt meg, hogy egy vendéglőben alamizsnát gyűjtő ferences rendi szerzetes tőle is segítséget kért. Ő tagadólag rázta meg a fejét. „Ha tudná, hogy ki vagyok, nem merészelne hozzám közeledni, én zsidó vagyok.” „Ha szegények jelentkeznek zárdánk ajtajánál, mi sem kérdezzük, keresztény-e vagy zsidó. De ha biztosan tudnók is, hogy zsidó, akkor sem utasítanánk vissza” – felelte a barát. Szavainak megvolt a hatása.
XV. Károly svéd király meghívta asztalához a követek házának egyik kiváló tagját, Sven Missont. Az illető úr azelőtt cipész volt. Az asztalnál egy gróf is ült. A gróf lekicsinyelve kérdezte a követtől: „Igaz, uram, hogy Ön ezelőtt cipész volt?” „Igen, igaz, de nemde gróf úr, Ön nem volt az?” „Mit akar Ön ezekkel szavakkal?” – kérdezte ingerülten a gróf. „Csak azt akartam mondani, hogy ha Ön cipész lett volna, akkor bizonyára máig is az lenne.”
II. József, akit a magyarok kalapos királynak neveztek, erőszakos, de igazságos uralkodó volt. Ezért nem büntette meg merész feleletéért azt a bécsi kapucinus barátot, aki parancsa ellenére is hű maradt a régi vallásos szokásokhoz. A császár elrendelte, hogy a templomokban csak négy gyertyát szabad égetni az oltárokon. Karácsony éjjelén aztán betért a kapucinusok templomába, s mikor látta, hogy a templom egész fényárban úszik, felelősségre vonta az ott lévő barátot. Ez így felelt: Mikor Felséged megszületett, az egész város fényárban úszott, s most, mikor Isten fiának a születését ünnepeljük, négy rongyos gyertyával világítsunk?
