Egy újabb szörnyű eset, mely nyomán bugyogva tör a felszínre mindaz a gondosan elhallgatott, vagy alaposan kozmetikázott szenny, mely hosszú ideje átitatja a közállapotokat, de amiről a döntéshozóknak nem igazán akaródzik tudni vagy azokkal érdemben foglalkozni.

Szerkezeti, rendszerszintű problémával küzdenek az egészségügyi intézmények, és ennek ellenszere a gyors és átfogó reform lehet – tette közkinccsé bölcs észrevételét Klaus Iohannis államfő pár órával a tűzvészt követően, majd következtek a kormány tagjai, élükön a pénzügyérből miniszterelnökké ütött Florin Cîțuval, aki modern Csipkerózsikaként most döbbent rá: valami nagyon nincs rendben az egészségügyre költött pénzek körül. Egész pontosan siralmasan kevés jut beruházásokra. Nem maradhatott el a szokásos kórházépítési ígéret sem, ezúttal az egészségügyi tárca feje, Vlad Voiculescu előadásában, és ugyanő gyorsan megállapította: a fejetlen fejlesztések az elsődleges okai az ilyen tragédiáknak. Az ellenzék sem hagyta magát, a szociáldemokraták gyorsan kiosztották a kormányfőt, a parlamentben újonc AUR vezérei pedig az utcára vonultak, kígyót-békát kiáltva a hatalom aktuális birtokosaira. És amint azt már megszokhattuk: nagy lendülettel elindult a vizsgálat, az okok és felelősök keresése, ami várhatóan hosszan elnyúlik, míg az egész ügyre a feledés jótékony fátyla borul.

A nyilatkozatháborún, ígéreteken és vizsgálatokon túl viszont ott a rideg valóság: több halálos áldozatot is követelve három hónap alatt ez az ötödik, egészségügyi intézményt érintő tűzeset, és amint azt a tavaly ősszel bekövetkezett karácsonkői tragédia után végzett országos ellenőrzés eredményei mutatják, csak idő kérdése, mikor következhet be hasonló más kórházakban. Intő jel ugyanakkor, hogy a pénteki tragédia színhelye az ország egyik kiemelt egészségügyi intézménye, ahol egy ilyen baleset lehetősége elvileg fel sem merülhet. Ismerve viszont a közkórházakban uralkodó állapotokat, rettegve kell megállapítani: ez esetben igen nagy a távolság az elv és gyakorlat között. És éppen ez az, ami oly nevetségessé és egyben vérlázítóvá teszi a döntéshozók, politikusok nyilatkozatait. Mekkora cinizmus és nemtörődömség kell ahhoz, hogy együttérzést és fájdalmat színlelve reformokról, kisebb csodákról hadoválj, miközben te magad is része voltál és vagy annak a rendszernek, mely látszatmegoldásokkal kitartóan lezüllesztette a társadalmi kulcságazatokat, legyen szó egészségügyről vagy éppen az oktatásról. És ez az, amire nincs elfogadható magyarázat!