Bármennyire is iparkodnának nyilatkozataikban Románia aktuális vezetői, és persze a másik oldalon a politikai ellenfeleik, a fővárosi Matei Balș járványtani kórház koronavírusos betegeket ápoló részlegén történt, mindeddig nyolc áldozattal járó tragédia nem más, mint az elmúlt harmincegy év gyalázatos, üres ígéretekkel és köpedelem teljesítménnyel telített országirányítás hű lenyomata.
Egy újabb szörnyű eset, mely nyomán bugyogva tör a felszínre mindaz a gondosan elhallgatott, vagy alaposan kozmetikázott szenny, mely hosszú ideje átitatja a közállapotokat, de amiről a döntéshozóknak nem igazán akaródzik tudni vagy azokkal érdemben foglalkozni.
Szerkezeti, rendszerszintű problémával küzdenek az egészségügyi intézmények, és ennek ellenszere a gyors és átfogó reform lehet – tette közkinccsé bölcs észrevételét Klaus Iohannis államfő pár órával a tűzvészt követően, majd következtek a kormány tagjai, élükön a pénzügyérből miniszterelnökké ütött Florin Cîțuval, aki modern Csipkerózsikaként most döbbent rá: valami nagyon nincs rendben az egészségügyre költött pénzek körül. Egész pontosan siralmasan kevés jut beruházásokra. Nem maradhatott el a szokásos kórházépítési ígéret sem, ezúttal az egészségügyi tárca feje, Vlad Voiculescu előadásában, és ugyanő gyorsan megállapította: a fejetlen fejlesztések az elsődleges okai az ilyen tragédiáknak. Az ellenzék sem hagyta magát, a szociáldemokraták gyorsan kiosztották a kormányfőt, a parlamentben újonc AUR vezérei pedig az utcára vonultak, kígyót-békát kiáltva a hatalom aktuális birtokosaira. És amint azt már megszokhattuk: nagy lendülettel elindult a vizsgálat, az okok és felelősök keresése, ami várhatóan hosszan elnyúlik, míg az egész ügyre a feledés jótékony fátyla borul.
A nyilatkozatháborún, ígéreteken és vizsgálatokon túl viszont ott a rideg valóság: több halálos áldozatot is követelve három hónap alatt ez az ötödik, egészségügyi intézményt érintő tűzeset, és amint azt a tavaly ősszel bekövetkezett karácsonkői tragédia után végzett országos ellenőrzés eredményei mutatják, csak idő kérdése, mikor következhet be hasonló más kórházakban. Intő jel ugyanakkor, hogy a pénteki tragédia színhelye az ország egyik kiemelt egészségügyi intézménye, ahol egy ilyen baleset lehetősége elvileg fel sem merülhet. Ismerve viszont a közkórházakban uralkodó állapotokat, rettegve kell megállapítani: ez esetben igen nagy a távolság az elv és gyakorlat között. És éppen ez az, ami oly nevetségessé és egyben vérlázítóvá teszi a döntéshozók, politikusok nyilatkozatait. Mekkora cinizmus és nemtörődömség kell ahhoz, hogy együttérzést és fájdalmat színlelve reformokról, kisebb csodákról hadoválj, miközben te magad is része voltál és vagy annak a rendszernek, mely látszatmegoldásokkal kitartóan lezüllesztette a társadalmi kulcságazatokat, legyen szó egészségügyről vagy éppen az oktatásról. És ez az, amire nincs elfogadható magyarázat!