Renghet a föld, kivetheti magából a tízezer esztendős fa gyökérmaradványát is, kihányhatja hazugok s árulók csontját föl akár az egekig – azok mind visszahullanak illő színhelyeikre.

A nép, a nemzet igazságának meghatározó pontjai rendíthetetlenek. Az igazság felkiáltójelei nem képlékenyek.

Vannak mágikus számok a magyar történelemben. Adatokhoz kötődnek, s azok földrengésmentesek. Miért a 7 törpe? A 7 szentség? Honnan hozzuk a 7-es számot magunkkal évezredeken át, el a 7 vezérig? Miért van csupán 7 aranyos törpénk?

A 13-as szám a magyar nemzet mágikus adata, mágikus számjegye máig. Arad városa viszi és viseli ma is, holnap is a nemzeti igazság felkiáltójelét történelmi magasságban. Holott az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban Aradon halálra ítélt hős katonatisztek nem mind magyarok voltak.

A nemzeti igazságot ujjbegyein tartja a legenda, abból elvenni és ahhoz hozzátenni nemzetiségi alapon nem lehet.

Ama Tizenhárom az örök emlékeztetője a mi nemzetünknek. Igaz, voltak még mások is, a történelem számontartja a többi vezért is, de a 13, az egyenlő Araddal meg az igazságért való harc örök emberi voltával.

A történelmet lehet s kell is tanítani eme bűvös „aradi 13” jegyében s annak nevében. Ezt ferdíteni nem lehet.

Hátrálni lehet a nemzeti igazságért való nekirugaszkodás érdekében. Kihátrálni abból csak a gyávák.

Magyarok számára a 13-ban benne Petőfi, benne Balassi és mellette mindkét Zrínyink, tollal és karddal. És még mennyien, Istenem!

A szabadságért való harc mindmáig benne az ágyúvá olvasztható harang szavában, benne a kisgyermek altatójában.

A szabadság szólalt meg október 6-án az emlékbeszéd közben elcsukló pap helyett, miközben sírt a falu népe is, hallván a 13-as számot 1949-ben is.

A 7 vezér és október 6. adja a 13-as számot.

Ne engedj, Urunk, a szabadságért folyó harc bűvöletéből bennünket soha!