Barátommal beszéltem a minap. Amióta vírus van, csak „nyugdíjas munkahelyére” sétál át naponta, emberrel – a családján kívül – nem találkozik. Szigorú szabálykövetésének, óvatosságának hála eddig megúszta a bajt, és most már reménykedünk, hogy az oltásig is eljutunk malőr nélkül. Egy dolog azonban megdöbbentett abból, amit mondott: „Komám, lassan keresnem kell a szavakat, ha ez így megy, elfelejtek beszélni.”
Kicsit gondolkodva rájöttem, hogy igaza van. Bár nejemmel orvosként dolgozunk, s így nap mint nap sok emberrel beszélünk, mégis, mi is lassan belefásulunk ebbe az elzártságba, hisz munka után magunkra csukjuk az ajtót, és ezzel vége a társadalmi életnek. Egyszóval nagyon hiányoznak a barátok, a rendezvények.
Van azonban vigasztaló is ebben a cudar 2020–2021-ben, mely olyan, mintha egy sötét alagútja volna életünknek. Van, mert talán már sejlik a végén a fény, hisz épp ma, e cikk írásának napján értesítettek, hogy elkezdhetjük Békésen is az oltást. Vigasztaló a helyzet azért is, mert elkerültük azt a helyzetet, amelyben most – a karácsonyi-szilveszteri nyitás miatt – Portugália van, ahol tombol a járvány, és a mentőautók sorban állnak a kórházak előtt, és várják, hogy ürüljön egy ágy, ahová a betegüket letehetik egy olyan helyére, aki vagy meggyógyult, vagy elhunyt. Jó az is, hogy a tudományos folyóiratokban is visszaigazolták az orosz Szputnyik 92 százalékos hatékonyságát, és már meg is érkezett belőle az első szállítmány. Kis csodák is vidámítják napjainkat, hisz a sport által Békéshez is kötődő Aradszki András KDNP-s országgyűlési képviselő 50 nap intenzív terápia után felébredt és gyógyul. És üzen az ágyáról, ahol most tanul fordulni jobbra-balra, lélegezni, és reménykedik, hogy egyszer majd ülni, állni és járni is tud majd. Üzeni: „Mindenki oltassa be magát, és tartsa be a szabályokat, mert ez a vírus az ember háta mögé megy, és egyszerűen leüti, mint egy bandita!” Gyógyulását három dolognak tulajdonítja: az orvosi hozzáértésnek, a jó fizikai állapotának s a rengeteg együttérzésnek, az imaláncnak, amit érte szervezett a család, a barátok köre. „A Jóisten szeretete és kegyelme kellett ahhoz, hogy el tudjuk kerülni a legrosszabbat, éreztem az emberek segítő erejét. Felfoghatatlan, hogy mennyi jókívánságot, szeretetet kaptam. Megváltozott az életszemléletem: türelmesebb leszek, ha kimegyek innen. Erre tanítanak az ilyen súlyos helyzetek.”
E szép, jövőt építendő dolgok mellett tartanunk kell magunkat – ha még oly keserves is – a szigorú közegészségügyi szabályokhoz, hogy a harmadik hullámot, a mutánsok dühöngését elkerüljük. És tanítsuk meg fiataljainknak, hogy soha nem törhetünk politikai babérok felé nemzetünk kárára, mint teszi azt a mai ellenzék, Istent, embert nem kímélve, bajos helyzetünkkel visszaélve. S mint teszik az eddig büntetlen vírus- és oltástagadók is. De mutassuk meg nekik a jót is: a székely indíttatású, anyaországi segítséggel elért európai aláírásgyűjtés sikerét, a frissen jelölt magyar prefektusok, alprefektusok hordozta reménységet Erdélyben. Gyűrjük fel a karunkon az inget: előbb oltásra, majd munkára! Tavasz jön és fény!