Az európai államok nagy részében működik egy önmagában nagyon jó kezdeményezés: a műanyag és üvegpalackok, valamint a fémdobozok újrahasznosítását célzó általános, betétdíjas visszaváltási rendszer. Ennek bevezetése azonban alapos előkészítést igényel a már létező hulladékgazdálkodási rendszerekkel való összehangolás, elsősorban a jogharmonizáció révén – vélik a Kovászna Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Egyesület vezetői. Ambrus József igazgató szerint, amennyiben nem sikerül okosan gyakorlatba ültetni, egy ilyen újítás könnyedén felboríthatja az elmúlt években fáradságosan kiépített megyei rendszerek működését, de megakaszthatja a további fejlesztési terveket is. Ezek következményeként pedig jelentősen megnőhet a lakosság által fizetendő szemétdíj.
A háromszéki hulladékgazdálkodási rendszer kiépítéséért felelős egyesület vezetője szerint a rendszer lényege, hogy minden adott űrtartalomig terjedő műanyag vagy üvegpalackban, netán fém- vagy alumíniumdobozban forgalmazott italért 50 banival többet kell majd fizetni: ez az a betétdíj, amelyet a vásárló visszakap, ha a kiürült palackot, dobozt visszajuttatja újrahasznosításra. Ambrus József leszögezte, sem ők, sem a hulladékgazdálkodásban érintett többi szereplő nincs az ellen, hogy az európai országok jelentős részében – kiemelten az északi államokban – jól működő visszaváltási rendszert Románia is bevezesse, a gyakorlatba ültetésnél azonban számos részletkérdésre nagyon oda kell figyelni. A első ilyen kérdés a visszavásárlás módja. A két leggyakoribb megoldás, hogy egyedi vonalkód alapján azok a kereskedelmi egységek váltják vissza a palackokat, dobozokat, ahol azokat megvették, de megoldható a begyűjtés automatákkal is – erről még nem született döntés, Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter már több rendben úgy nyilatkozott, hogy vegyes rendszert vezetnének be a készülőben lévő sürgősségi kormányrendelettel. Ambrus József ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a vonalkód alapján történő visszaváltás esetében kérdés marad, hogy például a kis (nem csak vidéki környezetben működő) üzletek hogyan oldják majd meg az átvett üres dobozok, palackok tárolását, a gyűjtőautomatáknál pedig az kérdéses még, hogy miként jut el majd a begyűjtőpontokig a felgyűlt hulladék.
Jó dolgot fejetlenül?
Ambrus József szerint egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan ismét egy amúgy jó elképzelést fejetlenül akarnak véghezvinni. A visszaváltással ugyanis, ha azt a jelenleg elképzelt formában valósítják meg, feje tetejére állítják az országszerte komoly összegekért kialakított, több-kevesebb hatékonysággal, de működő megyei hulladékgazdálkodási rendszereket, emellett pedig gondokat okoznak a nagy mennyiségű csomagolóanyagot piacra dobó termelőknek, és az ebből keletkező hulladék kezelésével foglalkozó kötelezettségátvállaló szervezeteknek is. A visszavásárlási rendszer révén ugyanis egy igen jelentős hulladékmennyiség „kikerül az eddig megszokott forgalomból”. A kieső mennyiségnek két hatása is van: a kezelőközpontok (mint amilyen megyénkben a lécfalvi) működtetői áremelésre kényszerülnek, hogy fedezzék a kiesést, illetve megyei és helyi szinten nehezebben teljesíthetőek a lerakásra kerülő hulladék mennyiségének csökkentésével, valamint a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos uniós vállalások is. Utóbbi következménye lehet, hogy tovább nőnek majd a Románia ellen uniós kötelezettségszegési eljárások során bevezetett büntetőilletékek, ami a lakossági szemétdíjak jelentős emelkedését eredményezheti.
Ambrus József szerint ezért is elengedhetetlen, hogy a készülő sürgősségi kormányrendelet kidolgozásával és hatálybalépésével jogharmonizáció is történjen a többi, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó szabállyal. Meg kellene továbbá szokni, hogy nem az a normális, amit jó ideje minden kormány – politikai színezettől függetlenül – tesz, hogy kihoznak egy viszonylag jó törvényt, de az alkalmazási útmutatók éveket késnek, emiatt fejetlenség lesz az egész kezdeményezésből. Ez alkalommal ezt is jó lenne elkerülni.
A fejlesztéseket is összezavarhatja
Ambrus József továbbá rámutatott: a visszaváltási rendszer bevezetésének van még egy vetülete, ami legalább annyira fontos, mint a felsoroltak. A megyei hulladékgazdálkodási rendszerre vonatkozó vállalások egy részéhez ugyanis elengedhetetlen, hogy újabb beruházást hajtsanak végre a lécfalvi telepen. „2021-ben el kellett volna jutni oda, hogy a megyeszinten megtermelt hulladékmennyiség hatvan százaléka ne kerüljön lerakásra. Ez egyelőre álom. Kovászna megye el tudná érni ezt a célt, és ha megépül a telepre kerülő vegyes hulladék további kezelését és ezáltal a lerakásra kerülő mennyiség további csökkentését is biztosító mechanikus állomás, ez lehetséges is lesz. Az újrahasznosítható hulladék begyűjtésével ugyanis, még ha maximumig ki is toljuk, nem lehet elérni ezt az arányt” – részletezte Ambrus József. Ahhoz, hogy uniós támogatásra tudjanak pályázni, el kellett készünie a megyei hulladékgazdálkodási tervnek, aminek előfeltétele az országos stratégia. Utóbbi késett, szintúgy az alkalmazási útmutató is, ami újabb jó féléves csúszást hozott, de végül 2020 augusztusára elkészült a megyei terv. Elviekben közel állnak tehát ahhoz, hogy pályázhassanak, a beruházás mértékét azonban – a lakosság pénzügyi tűrésszintje mellett – elsősorban a várható hulladékmennyiséghez kell igazítani, és ezt a visszaváltási rendszer jócskán megbolygathatja.
Az igazgató összességében úgy véli, senki sincs a visszaváltási rendszer bevezetése ellen, de az eddig felvázolt formában több káros hatása is lehet a hulladékgazdálkodásra. Meglátása szerint az egésznek populista jellege is van. Környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek meglátása szerint ezzel a törvénnyel megoldódik a patakokban vagy az erdőben eldobott műanyag palackok kérdése. Ez ebben a formában nem igaz. Annyi valós belőle, hogy a betétdíj ösztönzőleg hathat az emberekre, és elég komoly mennyiség – amit eddig vagy otthon tároltak, vagy akár a természetben szabadultak meg tőle – bekerül az újrahasznosítási körforgásba, ha okosan van felépítve a rendszer.
