Fenyegetőzött is egyet, hogy többedmagával kiállnak a pártból. (De bizonyosan annak sem örülnének, ha például Hargita megyének magyar prefektusa lenne.) A magyar prefektusokat olyan megyékbe kellene beplántálni, ahol a vörös pestises szociáldemokraták nyertek, az Ókirályságba. Az is megtörténhet, hogy Tișe a kolozsvári polgármester Emil Boc-kal az élen, a többi liberális polgármesterrel együtt átáll az RMDSZ-be, csak hogy a prefektúra élére román nemzetiségű RMDSZ-es kerüljön.

Az új kormány, akár az új seprű, jól seper. Jól kisepri a régi kormány által kinevezett protekciósokat, és a sajátjait teszi helyükbe. Ezért jó, hogy időnként kormányváltás történik, mert így olyan emberek is jó beosztásba jutnak, akiknek pártja eddig ellenzékben szenvedett, és ezért nem volt esélyük meleg állami tisztségbe kerülni. Persze, vannak köztük olyanok is, akik most ellenzékbe szorultak volna, de amikor látták, hogy minden kötél szakad, és hatalmuk megszakadhat, inkább gyorsan átálltak a győztesekhez, amiért köszönet és állás jár nekik.

A kisebb beosztások elosztását nagy titokban kell végezni, nehogy illetéktelenek tudomást szerezzenek róla, mert akkor abból akkora skandallum kerekedik, mint amilyen a Prut-Bârlad Vízügyi Medence Igazgatóságnál történt, ahol a magát „politikai állatnak” nevező vezérigazgató, Petru Adam – aki, mint mondta, még miniszter is lehet – vízügyi mérnöknek léptetett elő egy pincérnőt, akinek halványlila fogalma sincs a vizes szakmáról. Esetleg csak annyi, hogy a bort vízzel lehet hígítani. Nem ismerte a vízhozam fogalmát, nem tudta melyik a folyó bal és jobb fele, de nem értett a számítógép-kezeléshez sem.

A Romániai Vizek Országos Igazgatóságának (ANAR) második embere saját 69 éves apját nevezete ki a Botoșani Vízgazdálkodási Rendszerhez, áthelyezéssel. A vízhivatalokban a nettó fizetések 3000–10 000 lejig áradnak, amihez mindenféle pótlékok járnak. A jövedelmek úgy emelkednek, mint árvízkor a folyók szintje, például 2019-hez képest 2020-ban 41 millió lejjel. Mindezt a vízfogyasztás kifizetése teszi lehetővé. A törvény arra kötelezi a vízfogyasztókat, hogy szereljenek vízórákat mindenhová, még a vízi erőművekre, az öntözőrendszerekre és a halastavaknál is stb. Ahol nem lehet (pl. a Dunán), a maximális vízhozamot kell számításba venni. Azért nagy a harc az ilyen állami víz- és más sóhivatalokért, mert ezeknél mindenféle pótlékokkal egészítik ki az amúgy sem csekély fizetéseket, amelyek akár egy második fizetést is kitesznek. Arra, hogy sok olyan állami munkahely létezik, ahol ilyesmit szórnak, ha kell, ha nem, a miniszterelnök Florin Cîțu csak most jött rá, ami azért érdekes, mert korábban majdnem egy évig pénzügyminiszter volt, és nem látta, hogy miként dézsmálják az államkasszát. De most aztán ő intézkedik! Úgy tíz évvel ezelőtt is hallottunk ilyesmiről, de úgy látszik, semmi nem lett belőle. Nem tudom, hogy például a mosolypénz még érvényben van-e. Mert a másológép használatért járó igen. Most a miniszterelnök kijelentette, hogy vége a találomra osztogatott fizetéseknek és pótlékoknak. A munkaügyi miniszter is (ismét) elárulta, hogy a legnagyobb nyugdíj Romániában 78 ezer lej, de vannak, akik 18, 41, 50 ezer lejes nyugdíjból tengődnek. Még mondja valaki, hogy a nyugdíjasok (egy része) nem viszik jól!

Aztán a miniszterelnök azt is elmondta, hogy az állami fizetéseknél vannak titoktartási, kockázati vagy pszichikai túlterhelési pótlékok, amelyeknek köszönhetően havonta ezrekkel gazdagodnak az állami alkalmazottak, pedig fizetésük amúgy is 50 százalékkal nagyobb, mint a magánszférában.

De aztán ettől arrafelé ennek vége. Összekötik a jövedelmet a teljesítménnyel, és (ismét) megszűnnek a speciális nyugdíjak is. Aki nem dolgozik, ne is kapjon fizetést, hogy a pótlékról ne is beszéljünk.

Ilyesmiket mintha már hallottunk volna, nem?