1920, a román világ beköszönése óta készítenek Korondon taplóból márciuskát. Itt marcisornak nevezik. Úgy tartják, hogy mindenki csinálta régebb. Igazi családi vállalkozást jelentett. A férfiak begyűjtötték a nyersanyagot, a nyírfataplót, és felhasították vékony darabokra, főleg e célt szolgáló gyalu segítségével, majd vágókkal kivágták a kis leveleket, szirmokat. Az asszonyok és a leányok besegítettek egyes levelek ollóval való kivágásába, a festésbe; a ragasztást, a zsinórkészítést, a márciuska összeállítását, csomagolását pedig többnyire csak maguk végezték.
A toplászok márciuskához szinte csak nyírfataplót (Piptoporus betulinus) használnak, az egyéb célra leggyakrabban feldolgozott bükkfataplónak (Fomes fomentarius) itt alig van szerepe, csak kivételesen élnek vele, például megrendelésre.
A nyírfataplót – amelyről tudják a Székelyföldön, hogy a szarvasok és őzek eszik – a közeli erdők nyírfáiról szedik le ősszel. Jól megszárítják, hogy könnyebben lehessen gyalulni, hasítani. A szép fehér, papírvékonyságú szeleteket fehéren hagyják vagy festékkel színezik. A leggyakrabban használt színek: piros a szirmoknak, zöld a leveleknek, használják még főleg a kéket, lilát, sárgát.
A felszeletelt és feldarabolt taplóból nyert virágszirmokat, leveleket összerakják; megsodorják a fehér meg piros zsinórt (ezt snúrnak mondják a toplászok, és hófehér bojtja is kell hogy legyen), és az egészet kartonhoz vagy műanyaghoz (például felvagdosott mozifilmszalag, röntgenpapír) kapcsolják, illetve ragasztják. A marcisor akkor lesz csak kész, ha akasztótűvel (biztostűvel) is ellátják és be is csomagolják. A tű azért szükséges, mert ezzel tűzik fel a marcisort leginkább kabátra, ruhára melldíszként.
A márciuskákkal való foglalatoskodás ideje elsősorban a tél. Árusítani tél végén szokták az ország román többségű városainak piacain. Máthé Árpád leginkább Turnu Severinre, Galacra járt, Molnos András főleg Bukarestbe. Jártak Craiovára, Bukarest minden piacára, Törcsvárra, Szatmárnémetibe. Szebenben, Fogarason, Marosvásárhelyen inkább 1989 után kezdtek árulni. Régebb nagyobb mennyiséget készítettek, már február 20-án el szoktak menni, március 1-jén este pedig indultak haza. Ládákban vitték az árut, legkevesebb öt-hatezer márciuskát egy-egy család, de volt úgy, hogy akár tizenöt-húszezret is. A legtöbbet a piros és lila virágokból vettek a vásárlók. Taplógombából a következő virágok készültek Korondon: ibolya, rózsa, boglár, hóvirág, viola, kádárvirág. Mindig jobban fogyott a taplóból készült marcisor, mint a műanyagból fabrikált. Többen megjegyezték, azért, mert az szebb is. Általában bizony nem a maguk, hanem a vásárlók ízlése szerint gyártották portékáikat. Olykor bevallották, ők sok cifra marcisorért nem adnának pénzt, de hát úgy kell csinálniuk, hogy a vevőknek tetsszék.
Zsigmond Győző
