Mire utalunk e két címszóval? Megértéséhez és az alább következő példákhoz tenném hozzá eluralkodott „gorombaságainkat” az interneten és a mindennapjainkban. A cserkészszellem teljesen hiányzik az egymás szidalmazásában és válogatott sértegetésében versengő Facebook-hozzászólásokból (habár ez alól is vannak kivételek).
Azok a beteg lelkű és tudatú emberek, akik – feltehetően – a társadalom sikertelen és hiányos műveltségű rétegéhez tartoznak, találtak végre fórumot, hogy megéljék a szólásszabadság egyáltalán nem „illedelmes” gyakorlatát. Jelen társadalmi életünk, különösen a járvány okozta bezártság lehetőséget ad a legszélsőségesebb vélemények kinyilvánításához, amely ugyancsak a politikumban csapódik le. Szokássá vált a kitárt ablakon kikiabálni megfontolatlan véleményünket, majd azután megélni azt az elégtételt, amit feleségünknek e szavakban összegezünk: Mit szólsz, jól odamondtam!
De lássunk néhány történelmi példát is, ami arra is emlékeztet, hogy az ember mit sem változik évszázadokon át.
Napóleon egy alkalommal inkognitóban utazva egy kisvárosban séta közben betért egy kávéházba. Kísérőjével együtt megreggelizett, s amikor a reggeliért 14 frankot ki kellett volna fizetniük, észrevette, hogy nincs nála pénz. Kérte a vendéglősnét, hogy várjon türelemmel egy órát. Erről az asszony hallani sem akart s rendőrséggel fenyegetőzött. A pincér szabadította meg kellemetlen helyzetéből. „Ez a két ember tisztességes embernek látszik. Kifizetem én helyettük a 14 frankot.” A pincér fizetett és a vendégek távoztak. Egy óra múlva megjelent Napóleon kísérője, és megkérdezte a vendéglősnőt: „Mennyibe kerül a kávéháza?” Nem 14 frankba, gúnyolódott az asszony. „Csak rajta, mondja”. „Harmincezer frankba.” A kiküldött leszámolta a pénzt és a megvásárolt kávéházat átadta a pincérnek megértésének jutalmául.
Mária Antóniáról, a tragikus sorsú francia királynéról azt jegyezték fel, hogy amikor a vérpadra ment, s véletlenül a hóhér lábára lépett, még akkor sem feledkezett meg a köteles udvariasságról. „Ezer bocsánat uram, nem szándékosan tettem.” Sokan idegességükkel mentik goromba voltukat. Pedig a francia királynénak volt oka idegesnek lenni.
Hárún ar-Rasíd bagdadi kalifa egy éjjel azt álmodta, hogy minden foga kihullott. Álomfejtőt hívatott és megkérdezte, hogy mit jelenthet ez az álom. Ez így felelt: „Az álom azt jelenti, hogy még életedben elpusztul minden rokonod.” Harun al Rasid éktelen haragra gyúlva e magyarázaton, százat veretett az álomfejtőre, és egy másik álomfejtőt hivatott. Az meg így szólt: „Az álom, melyet az igazhitűek feje álmodott, azt jelenti, hogy a kalifa tovább fog élni, mint rokonai, s élete sokkal hosszabb lesz, mint azoké.” Az álomfejtő 100 aranyat kapott, pedig ugyanazt mondta, mint az előbbi, csak másképp fogalmazta meg.
