Nincs megjelölve azonban egyházi ünnepeink és tematikus vasárnapjaink sorában a Házasság hete vagy a Házasok vasárnapja, ez a viszonylag új, két évtizede Angliából elindult kezdeményezés. E mozgalom Valentin-nap (február 14.) környékén minden évben – akár egy hétig vagy egy vasárnapi istentiszteleti alkalom erejéig – a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet.

Mennyire fontos, hogy legyen egy ilyen nap az említett vagy nem említett napok – ünnepek (nőnap, gyermeknap, anyák napja stb.) sorában! Hiszen ez a nap vagy akár egész hetesre tervezett sorozat felhívja a figyelmet az elköteleződésnek, a házastársi kapcsolatnak, a család épségének, a gyermekvállalás fontosságának a felelősségére és szépségére. Nagyon sok lehetőséget kínál ez a téma, hogy beszélgessünk, filmet nézzünk, előadást hallgassunk, gyülekezeti tematikus esteket szervezzünk gyerekeknek, ifjaknak, családalapítás előtt állóknak és házasoknak. A vasárnapi ünnepi istentiszteleti alkalomra pedig bevonhatjuk, meghívhatjuk a „kerek” házassági évfordulósokat, vagy köszönthetjük a közösség legrégebbi/legfiatalabb házasait. 

A magyarországi  Házasság Hete Szervezőbizottsága így fogalmazza meg e program szükségességét: „A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is. A házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.”

Idén a gyülekezetünkben – szinte egyéves készülődés és beszélgetések után – az ünneplésnek egy rendkívülibb módját választottuk. A február 14-i Házasok vasárnapján három házaspár, akik eddig polgári házasságkötéssel éltek, eldöntötték és vállalták, hogy gyermekeik, rokonaik, a gyülekezet és Isten színe előtt elmondják a házassági esküt és megáldatik a templomban is a házasságuk. Nem volt könnyű félretenni a faluban ilyenkor megszokott véleménynyilvánításokat: Minek kell ez nektek? Hiányzik ez most? Muszáj ezt csináljátok? Mit számít ez?...  Mindhármuk élete, egymásra találása, házassága sajátságos és egyedi, de a vágy, hogy legyen templomi esküvőjük, az évek során végigkísérte őket. Hiányát magukban hordozták. Megható volt hallgatni őket, amint három meglett férfi – apa, majd három asszony – anya mondja egyszerre, ki-ki párjával szembefordulva, az esküt. Tudták és átérezték, amit mondtak…

Bevallom, hogy lelkipásztorként egyszerre voltam meghatódott, nagyon büszke rájuk, és éreztem, hogy valóban értéket mutattak fel, példaképekké lettek.

Sok szép, gyülekezetekben megtartott eseményről és kezdeményezésről olvashattunk még a Házasság hete és Házasok vasárnapja kapcsán, bátorítok mindenkit, hogy gondolatban tartsuk számon ezt az alkalmat a piros betűs ünnepnapok sorában minden évben!

Tóth Anna lelkipásztor, Kálnok